Átveszik az uralmat Budapesten a „zöld tálibok”? – kirúgták a főkertészt, senki se szab gátat a szélsőséges zöldek eszement ötleteinek

– mondta lapunknak egy bennfentes a Városházán. A főváros zöldpolitikájáról beszélgetve egyre gyakrabban hangzik el az a furcsa kifejezés, hogy „zöld tálibok”. 

Azokat értik ez alatt, akik szakmai szempontokra és jogos érdekekre tekintet nélkül, ötletszerűen, ámde erőszakosan akarnak „zöldíteni”, és megfontolás, a helyi sajátosságok figyelembe vétele és minden előkészítés nélkül erőltetnek egy-egy külföldről átvett mintát. Ők találták ki a „méhlegelőket”, vágatnak ki fákat zölden csak azért, mert nem elég nagy a lombkoronájuk, az ő ötletük az összevissza biciklisávok felfestése és más hasonló eszement újítás. Vezérük az a Bardóczi Sándor, aki évekig úgy hívta magát főtájépítésznek, hogy nem volt ilyen tisztség a Városházán, sőt most is azt írja magáról, hogy „2019 óta Budapest főtájépítésze”, holott csak néhány hónapja van ilyen beosztás – neki kreálta Karácsony Gergely. 

Bardóczi 1998-ban diplomázott okleveles tájépítész mérnökként, azt mondja magáról, hogy „vezető tervező”, „szűkebb szakterülete a területrendezés, településrendezés, környezeti hatásvizsgálatok” és szerinte az ő szakmája „Magyarországon kevéssé ismert, újszerűnek tartott”. Ez utóbbival a bírálói is egyetértenek, sőt tovább is mennek: szerintük ez nem szakma, amit Bardóczi csinál, az pedig nem szakszerű.

Itt van például a méhlegelők ügye. Nyugat-Európában és az északi országokban is vannak jó példák, ahol őshonos virágmagok elvetésével kis kertecskéket hoznak létre járdaszigeteken, forgalomtól elzárt területeken. A főváros viszont nem vetett el semmit, csak a kaszálást tiltotta meg a Főkertnek bizonyos helyeken arra hivatkozva, hogy majd a szél odahordja az őshonos virágmagokat. 

A főtájépítész maga is bevallotta: hazánkban nincsenek megfelelő mennyiségű őshonos virágmagkészletek ahhoz, hogy 30 hektárnyi területet be lehessen velük vetni, ezért a természetre bízták a virágmagok területre szállításának feladatát. 

Vagy itt vannak a bicikliutak: szükség van rájuk, de nem úgy, hogy veszünk egy vödör festéket és felfestjük az egyik autós sávra, óriási dugókat előidézve! 

A főváros levegője ettől csak romlik, ahogyan attól is, ha egyébként egészséges fákat zöldellő időszakban – amikor nem is szabadna fát kivágni – sorra kivágják csak azért, mert „túl kicsi a lombkoronája” vagy mert a fasorból két fát fertőzöttnek találtak. 

Karácsony látszat-zöldpolitikája egyértelműen megbukott, de a Főkertnél attól tartanak, hogy az eszement ötleteknek eddig némiképp gátat szabó, a kertészethez mégiscsak értő vezérigazgató elbocsátásával végképp elszabadul a pokol.

– panaszolta egy dolgozó, aki érthetően nem árulta el a nevét, hiszen azonnal kirúgnák, ha nyilvánosan kritizálni merné a munkahelyét. 

Bardóczi ténykedésére és hozzáállására egyébként jellemző, hogy ő az, aki még akkor is szapulja a Liget Projektet, amikor a napnál világosabb, hogy mind a szakma, mind pedig a közönség elismeréssel adózik az eredményeknek. Szerinte „bármelyik másik országban botrány lenne, ha egy 200 éves, történeti városi közparkba épített épületet díjaznának” és figyelmen kívül hagyja, hogy a Városligetben csak épület vagy betontenger helyén épült létesítmény. Baán László, a Liget Budapest miniszteri biztosa úgy reagált: ez „bámulatos arcátlanság”, különösen annak fényében, hogy pontosan tudnia kellett: véleményét egy három évvel korábbi műholdképpel gondolta bizonyítani, holott a zöldfejlesztések a Ligetben éppen ez idő alatt készültek el. 

Baán felemlegeti: 

Azóta a kampány időszakában megnyitották a teret, de az még mindig messze van attól, hogy zöldnek nevezzék. 

Szóval ezek a „turbózöldek” vagy ahogy a Városházán emlegetik őket, „zöld tálibok” vehetik át az uralmat a fővárosban, ha Karácsony Gergely marad a következő öt évben a főpolgármester, és akkor a még meglévő virágágyásoknak és fáknak is jaj lesz.

A P+R parkolókból sem lett semmi: