„Én a kokárdát a szívemben hordom!” – Megkérdeztük, hogy olvasóink kitűzik-e

A kokárda nem más, mint a nemzeti színű szalagrózsába hajtogatott kör alakú, rózsadíszt formázó kitűző, amit később pántlikával díszítettek, így alakult ki a mai pántlikás kokárda.

A kokárda magyarországi elterjedése szorosan köthető Petőfi Sándorhoz, aki a naplójában is megörökítette az első magyar kokárdák megszületését:

Petőfi szalagrózsájának nem volt pántlikája, kívülről befelé haladva piros fehér, zöld színsorrendű, amit történelmi ereklyeként a mai napig a Magyar Nemzeti Múzeumban őriznek. A kokárda mindig belülről kifelé olvasandó, de már az 1848-as kokárdák többsége is fordított volt. Kevésbé elterjedt forma a szalagkokárdahal, mely középen hajlított szalaghurok, melynél a pántlikák színsorrendje a hajlítás okán ellenkezőbe fordul.

A heraldika, azaz a címertan szabályai szerint, 

• ha van pántlikája a kokárdának, akkor kívül piros, belül zöld a szalagrózsa
• ha nincs pántlikája, akkor a sorrend megfordul.

A Metropol olvasóitól azt kérdeztük a Facebookon, hogy kitűzik-e a kokárdát a nemzeti ünnepen. Olvasóink túlnyomó többsége kitűzi a nemzeti színeket. Így tesz majd Zsuzsanna is:

Kevesebben vannak, akik bevallották, hogy nem tűznek kokárdát március 15-én, de Károly meg is indokolta döntését: