„Szerettem volna adni valamit az embereknek” – így deríti jókedvre a járókelőket a hajléktalan István

Hat éve színesíti a budapesti aluljárók mindennapjait Trényi István és 1 forintba kerülő hetilapja. A mindig vidám, jól szituált hajléktalan úrtól mindenki örömmel vesz újságot, pláne, hogy azt ő maga szerkeszti, nyomtattatja ki és árulja az aluljárókban. A 69 éves István verseket és vicceket válogat össze, majd minden pénteken fénymásoltat belőle negyven darabot, hétfőnként pedig már friss tartalommal fogadja az olvasókat. A hangosan és olykor erőszakosan kolduló hajléktalanokkal szemben ő csendesen, mosolyogva áll kis kocsija mellett, és boldogan nyújtja át az érdeklődőknek az újságját, minden jót kívánva. 

Lakókocsijában szerkeszti újságját

A sietős hétköznapokban gyakran csak áthaladunk az aluljárókon, már-már tudomást sem véve az ott fekvő hajléktalanokról és kéregetőkről. Trényi István azonban sokaknak a szívébe belopta magát kedvességével és kreativitásával. A 69 éves öregúr szomorú története 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor kőművesként dolgozott, de elragadta őt az alkoholbetegség és a játékfüggőség. Olyan hamar lejtőre került, hogy nem sokkal később elvált tőle a felesége, ő pedig Budapesten találta magát. 

– mesélte István, aki már pár éve teljesen felhagyott a szenvedélyeivel, amiről tiszta tekintete és rendezett ruházata is árulkodik. István jelenleg egy ismerősétől kapott lakókocsiban lakik, amivel egy építési vállalkozó telkén parkol. A vállalkozó ajánlotta fel, hogy István élhet a 3. kerületben található telken, ráadásul ingyen kap vizet és áramot is. 

„Nincs fertőzésveszély, csak ha nagy szél van, akkor sok a por. De amúgy teljesen megfelel nekem, biztonságban vagyok. Ott szerkesztem az újságot is egy laptopról. Nagyon sokat olvasok, gyűjtöm a verseket, a nekem tetsző vicceket, de van, amikor csak véletlenül találok egy jó szöveget. Péntekre állítom össze az új újságot, és elviszem fénymásoltatni, hogy hétfőn már árulhassam” – részletezte István, akit már a fénymásolóban is jól ismernek, kedvezményt adnak neki. A 4 oldalas hetilap előállítási ára 86 forint, de ő cserébe csupán 1 forintot kér. 

„Éreztem, hogy valamit adnom kell cserébe, ha kérek az emberektől”

István az utcára kerülve hamar észrevette, hogy teljesen más az emberek hozzáállása az adakozáshoz, ha cserébe kapnak is valamit. Ezért döntött az újság szerkesztése mellett. A hajléktalan férfi szinte csak pozitív visszajelzést kap az emberektől, szeretik az újságot. A járókelők persze nem 1 forintot adnak a hetilapért – nincs is már egyforintos –, hanem tetszés szerinti adományt. A kapott összeggel István ki tudja pótolni azt a 28 ezer forintos járulékot, amire a nyugdíjaskort betöltve minden hajléktalan jogosult.

– mesélte István, akitől beszélgetésünk közben is vásároltak lapot. Sokan 500-1000 forintot sem sajnálnak a négyoldalas lapért cserébe. 

„Igyekszem valamilyen érzelmi vonalra felhúzni a verseket, és az alapján összeállítani a lapot. De van, hogy tanító jellegű dolgokat keresek a versek és viccek mellé. Árusítás után haza kell mennem pihenni, de már közben is keresem az új verseket a következő lapba. Így megy ez már hat éve” – részletezi mosolyogva.

Istvánnak minden engedélye megvan az újság árusításához, bár ezt a hivatal vagy a hatóság emberei nem mindig veszik figyelembe, előfordult már, hogy összetűzésbe került velük. Ehhez most szívesen fogadna jogi segítséget, keres valakit, aki segít neki abban, hogy igazolást szerezzen a törvényről, ami őt védi. 

Trényi István egészsége már nem úgy szolgál, mint régen. Egy-másfél óránál többet nem tud állni, mert többet nem bír a csípője miatt, ezért is visz magával kisszéket, párnát. De amikor csak teheti, télen is mindennap kimegy erre a kis időre délelőtt vagy délután, amikor többen kelnek át az aluljárón. Facebook-oldalán is minden fontos információ megtalálható.