Igen különleges méheket tenyésztett ki Amerikában Gitta József. A magyar származású méhésznek 1956-ban kellett családjával elhagynia Magyarországot. Az Egyesült Államokban méhészkedni kezdett, majd a kormány különleges feladattal bízta meg. Kenyába kellett utaznia, ahol le kellett telepítenie az általa kitenyésztett különleges méheket.
Magyarországról Belgiumba költözött, és onnan az Egyesült Államokba. Ott méhészkedni kezdett. Spórolt pénzből 40 méhcsaládot vásárolt, azokat tenyésztette tovább. Kis idő elteltével már 7000 példányt számláló méhészete volt Marylandben. De nem mézet termelt, hanem méheket tenyésztett, mégpedig olyanokat, amik nem szúrnak. Hatalmas érdeklődés volt rájuk, Kanadától egészen Kínáig eljutottak a különleges méhei, és hamar híre ment az USA-ban is.
A reggeli kávémat ittam, mikor csörgött a telefon, Washingtonból hívtak. Azzal a feladattal bíztak meg, hogy Kenyába kellene utaznom. Feleségemtől csak annyit kérdeztem, hogy megyünk-e Kenyába? Mentünk!
– emlékszik vissza József, aki alig másfél hónap elteltével Nairobiban találta magát. Csak néhány hét állt rendelkezésére, hogy elsajátítsa a kagoni kiszuhaeli nyelvet.
Az ugandai határtól nem messze dolgozott, ahol az volt a feladat, hogy két év alatt a település életszínvonalán javítani kellett.
Méhészetet tanított. Első körben azt kellett megmutatnia a bennszülötteknek, hogy nem szabad bántani a méheket. Ezen a vidéken vad méhek éltek, és nagyon gyorsak voltak. Nem lehetett előlük elmenekülni. Sok baleset és haláleset volt a környéken méhtámadás miatt. Így adott volt a feladat: le kellett telepíteni egy szelíd fajt.
Először a legszelídebb példányokat kellett kiválasztani. Méhkaptárokat sorba állítottam, belerúgtam, megmérgesítettem őket, majd bedugtam a karomat, és megnéztem hány méh szúrt meg. Így tudtam kiválasztani, hogy melyik a legszelídebb méhek. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy lehet elérni, hogy a méhanyák a legszelídebb méhekkel, herékkel párosodjanak
– emlékszik vissza az idős méhész. Megfigyelte, hogy délután 4 felé repülnek ki a méhanyák. Ilyenkor csak azt a kaptárat nyitotta ki, ahol a szelíd méhek voltak, hogy azok párosodjanak. Hosszú munkával sikerült elérni, hogy a vad kenyai példányokat meg szelídítette, aminek hamar híre ment. A szelíd méheket még el is akarták lopni a méhésztől.
Egyszer még embereket is küldtek rá, hogy ellopják tőle a szelíd méheket. De mivel őrizték őket, így elkapták a besurranó tolvajokat. Akiket átadtak a varázslónak, aki büntetésből levágta a fülüket.
József egész életében a méhekkel foglalkozott, tanított és még könyvet is írt belőle arab nyelven, ami több országban is megjelent többe között Tunéziában Görögországban és Egyiptomban is.
Dolgozott a világ számos pontján, de Kenya maradt számára a legkedvesebb hely, ahova időnként visszajárt, és örömmel tapasztalta, hogy még mindig működik az amit elkezdett.
Nagyon jó érzés, hogy a méhekkel élelmet és munkát tudtam adni a kenyaiaknak
– hangzik el József szájából, aki azóta az Egyesült Államokban éli nyugdíjas éveit.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre