Kígyózó sorok voltak a Parlamentnél, ingyenes kiállítások és családi programok várták a fővárosiakat. Békében ünnepelték a fővárosban az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulóját.
A forradalom és szabadságharc egyik fő helyszínéről, azaz a Műegyetemről indult a nemzeti ünnep előestéjén a fáklyásmenet Budapesten. Október 23-án reggel pedig katonai tiszteletadás mellett kezdődött a megemlékezések sora. Kövér László, az Országgyűlés elnöke jelenlétében felvonták a nemzeti lobogót az 1956-os forradalom és szabadságharc 67. évfordulóján az Országház előtti Kossuth Lajos téren. A nemzeti ünnephez kapcsolódó megemlékezéseken több tízezer embert vett részt.
Az 1956-os forradalom évfordulója alkalmából a zászlót a Himnusz hangjaira a honvédség díszegysége vonta fel. Az eseményen közreműködött a központi katonazenekar, a 32. testőr ezred, a Gróf Nádasdy Ferenc huszárosztály és a nemzeti lovas díszegység. Az ünnepségen katonai és állami szervezetek képviselői is jelen voltak. Az országgyűlés egyébként 1991-ben nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé október 23-át, amit a 2012-es alaptörvény is megerősített. Országszerte számos helyen tartottak megemlékezéseket, rendezvényeket a forradalom eseményeire emlékezve.
A nemzeti ünnep alkalmából nyílt napot tartottak az Országházban. Az érdeklődők ingyenesen tekinthették meg a Szent Koronát.
Az Országgyűlési Múzeum tárlatai is nyitva tartottak, azok is ingyenesen láthatók voltak, többek közt A magyar törvényhozás ezer éve című kiállítás, a Kőtár és az In memoriam 1956. október 25. emlékhely és kiállítás is.
A Parlament előtti téren korabeli és felújított teherautó volt kiállítva. 1956-ban ilyen járművek szállították a fegyvereseket, akik a magyar szabadságért harcoltak. A kiállított autó a Kossuth téren nemcsak a magyarok, hanem a külföldiek között is népszerű volt.
Az 1956-os szabadságharc hőse előtt tisztelgő emlékhely október 23-i felavatásával vált teljessé a csepeli Wittner Mária park – ezt a XXI. kerület polgármestere, Borbély Lénárd mondta az eseményen. A megemlékezéssel egybekötött avatóünnepségen úgy fogalmazott: büszkeséggel tölti el, hogy személyesen is ismerhette, sőt négy évig a parlamentben is együtt dolgozhatott Wittner Máriával, aki egyben Csepel díszpolgára. Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója az eseményen azt mondta: "Wittner Mária tavaly szeptember 14-i halálával a forradalom egyik utolsó óriása távozott közülünk".
A Hősök falánál egész napos protokollmentes gyertyagyújtás volt, itt is kígyózott a sor, hasonlóan a parlamentihez. A múzeum állandó kiállítása mellett a látogatók megtekinthették a Nagy bűntetthez nagy eszme kell című új, időszaki kiállítást Sam Havadtoy képzőművész, festő munkáiból.
Gyerekek fegyverrel a kezükben, halottak között kutató asszonyok, párjukkal a romos házak közt andalgó forradalmárok. A Nemzeti Múzeumban "Szabadságharcosok között" címmel volt kurátori tárlatvezetés John Sadovy fényképeiről, az 1956-os magyar forradalom napjaiból. Sadovy-t a Life magazin küldte Budapestre 56'-ban, hogy tudósítson az eseményekről. Jelen volt a Köztársaság téri kivégzéseknél, az ÁVH épületének ostrománál. Képei körbejárták a világsajtót, ezekből állt össze most Budapesten egy kiállítás, amely a magyar látogatók számára is teli van újdonsággal. A forradalom a nép haragja, Sadovy pedig bemutatta 56' minden aspektusát, a durva erőszaktól a könnyed pillanatokig. Munkájáért Robert Capa Aranyéremmel is kitüntették.
A 301. parcellához is rengetegen kilátogattak, sokan kisgyerekükkel együtt, hogy megemlékezzenek a hősökről. Mansfeld Péter a forradalom legfiatalabb áldozata volt, 1959. március 21-én végezték ki. A rendszerváltozás után, 1990-ben rehabilitálták és újratemették.
Mansfeld Péter 1956 októberében csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. Gépkocsin szállított fegyvert és élelmiszert, valamint összekötőként járt az óbudai Schmidt-kastélyban és a Szabad Nép-székházban. Később azért fogták el, mert a forradalom leverését követően sem hagyott fel tevékenységével. Barátjával elhatározták, hogy fegyveres csoportot alakítanak. Rendőrök, valamint munkásőrök lefegyverzése révén kívántak fegyvereket szerezni. Tervezték bebörtönzött ismerősök kiszabadítását is. 1958. február 19-én tartóztatták le. Elsőfokon életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték szervezkedésben való részvétel és egyéb bűncselekmények vádjával, majd – miután betöltötte a 18. életévét – végül kivégezték a Kádári megtorlás példájaként.
Így ünnepelt a főváros:
1956. október 23-án az egyetemi diákság felvonulása után a Parlament előtt már több százezer ember hallgatta Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. A fegyvertelen tömegre a Rádió épületénél leadott véres sortűz hatására estére fegyveres felkelés bontakozott ki. A tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra jelképét, és hajnalra elfoglalták a Magyar Rádió épületét. Az ezt követő napokban Nagy Imre kormánya megtette a kezdő lépéseket a demokratikus átalakulás felé és a szovjet csapatkivonási tárgyalások is megkezdődtek. November 4-én azonban az orosz tankok hadüzenet nélkül megindultak a főváros ellen, november tizedikére pedig legyőzték a budapesti civileket és kezdetét vette a megtorlás. Százezrek menekültek el az országból, ezreket börtönöztek be, és több száz forradalmárt végeztek ki. A forradalom leverését követően tilos volt október 23-ára emlékezni, sőt megemlíteni is. A véres események emlékét csupán a külföldre emigráltak őrizhették nyíltan. A forradalom kezdetének napja csak 1991 óta nemzeti ünnep, amit a 2012-es Alaptörvény is megerősített.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre