Einstein egyetemén tanult a magyar fiú, elképesztő, ami elért

Géczi Márton még csak 25 esztendős, de máris rengeteg tudás birtokosa, amit két külföldi egyetemen sajátított el. Azonban ahogy elmondta, egy percig sem gondolkozott azon, hogy ezt Magyarországon hasznosítsa, hiszen ez természetes volt a számára. Három éve meg is alapították édesapjával a saját iskolájukat. Fő céljuk, hogy fejlesszék a magyar gyermekek készségeit. A fiatalember a külföldi tapasztalataiból inspirálódik. Vállalkozásának és hobbijának történetét hallgatva, kijelenthetjük, hogy teljesült az egykori elképzelése.

Hollandiában és Svájcban tanult

Márton Kaposváron nőtt fel, gyerekkora óta imád tervezni, építeni. Középiskolás korában egy hajót modellezett. A 65 cm hosszú, másfél méter magas vitorlás a mai napig ki van állítva a szülői házban. Tizedikes korában döntötte el, hogy áramlástan mérnök szeretne lenni. 

– Forma1 rajongó voltam, ott pedig sok ilyen szakember dolgozik. Itthon kevés lehetőség van ezt a szakmát megtanulni, úgyhogy Hollandiába a TU Delft egyetemre mentem, ahol az Aerospace Engineeringre, vagyis űrtechnológia alapszakra jártam, hiszen a két terület között sok az átfedés. Emlékszem, a gólyatáborban mindenki azt mesélte, hogy már gyerekként repülővel álmodott. Kicsit kilógtam a sorból, hisz én nem tudtam ilyesmiről beszámolni – emlékszik vissza Márton. – Az ott töltött három év alatt tagja voltam egy rakétákkal foglalkozó csapatnak. Azóta is mi tartjuk a diákok által épített legmagasabbra kilőtt rakéta rekordját.

A mester szakot már Svájcban végezte, Eidgenössische Technische Hochschule Zürichben, ahol Albert Einstein is tanult 1897-től 1900-ig. Itt az áramlástechnikára és akusztikára specializálódott. Elárulta, hogy megszerzett tudását mindenképpen itthon szerette volna kamatoztatni. Édesapjával három éve megalapították a saját iskolájukat, a Maker's Lab Digital Literacy-t.

– Nagyon más személyiségek vagyunk, de mindketten mérnökként végeztünk, ő pénzügyi területen – folytatja Márton a Fanny magazinnak. – Azt hiszem, én vagyok a tipikus, kocka fejű mérnök, édesapám hozzáállása pedig az évekre, tapasztalatokra alapszik. Időnként vannak nézeteltéréseink, ami néha egyszerűbb, néha nem annyira, de megoldjuk ezeket. Kezdetben volt, hogy összefolyt a munka a személyes együttléttel, de ma már figyelünk rá, hogy a vasárnapi, családi ebéd ne a munkáról szóljon. 

Hobbiból rakétát épít

A programozóiskolában 5 és 18 év közötti gyerekeket oktatnak. 

– Mindenkinek szól, tehát nem csak azoknak, akik programozók szeretnének lenni – mondja. – Nagy hangsúlyt fektetünk a készségfejlesztésre: megtanítjuk a gyerekeket csapatban és önállóan dolgozni, prezentálni, problémát megoldani, kommunikálni, normálisan és objektíven visszajelzést adni. A köznevelésben sokszor az a gond, hogy egy feladatra, egy konkrét helyes választ várnak. Sőt, sokszor a tanár még azt is elvárja, hogy a gyerek úgy jusson el a helyes válaszig, ahogy ő tanította, máskülönben nem fogadja el. Nálunk projekt alapú oktatás van. Kapnak egy problémát, amit meg kell oldaniuk, és rengeteg helyes megoldás lehet. Életszerű helyzetet adunk, amire nem csak egy jó megoldás van. 

Márton nem szeretne teljesen elszakadni az űrtechnológiától sem, ezért egy baráti társasággal rakétákat terveznek. 

– Szeretnénk alakítani majd egy klubbot, és hivatalosan megépíteni, fellőni a saját rakétánkat – mondja lelkesen. – Egyébként már elkezdtük tervezni. Mindent mi rakunk össze, például mi találjuk ki azt is, hogy mi fogja meghajtani a rakétát. Érdekesség, hogy akár egy átlagos háztartásban található dolgokból is össze lehetne rakni, mondjuk cukorból és műtrágyából. Nagyon izgalmas, hogy miként kell összekeverni, megolvasztani úgy, hogy ne robbanjon fel.

„A magyar gyerekeket szeretnénk fejleszteni”

A programozóiskola interneten keresztül, bárhonnan elvégezhető, illetve tantermi keretek között Budapesten és néhány Pest megyei városban érhető el.

– Szemléletformáló volt külföldön élni – folytatja. – Sok dolgot beépítek a tananyagba azokból a dolgokból, amiket Hollandiában láttam, tanultam. Nagyon jó tapasztalatom van az ottani felsőoktatással. Csak azt kérték vissza, amit le is adtak. A módszereket, amiket használunk, szintén onnan merítettem, hiszen nekem is ilyen volt az oktatásom. Legalább fél éves projekteken dolgoztunk, például terveztünk stimulációs szoftvert, építettünk, teszteltünk repülőgépszárnyat. A diplomamunkám keretében pedig a Marsra terveztünk megújuló energiaforrást.

– Nagyon változatos a munkám – mondja. – Most épp egy katalógust fejezek be, délután az értékesítés toborzással kapcsolatban lesz egy megbeszélésem. Hozzám tartozik a marketing, a tananyagfejlesztés is. Három évvel ezelőtt, a nulláról építettünk fel mindent. Most már vannak kollégák, akik segítenek, de kezdetben mi csináltunk mindent. Belülről nézve nem jött gyorsan a siker, a kezdeti időkben mindenért meg kellett küzdeni. Most már benne vagyunk egy folyamatban, napról napra csináljuk a feladatokat. Szeretnénk egy olyan iskolát összerakni, ami valamivel többet ad a diákoknak, mint egy programozó suli. Először a magyar gyerekeket célozzuk meg, hatalmas szükség van rá, ismervén az oktatás helyzetét. Aztán pedig franchise rendszeren keresztül, szeretnénk az egész világ gyerekeit fejleszteni…