Bár sokan négy ember halálának okozójaként emlegetik a Titan merülőkapszulát üzemeltető férfit, tudóstársai megvédik a tragédia ötödik áldozatát, Stockton Rusht.
Bár a Titan merülőkapszula négy utasát egyöntetűen gyászolja az egész világ, a fedélzeten utazó és egyben a hajót irányító ötödik utassal, Stockton Rushsal kapcsolatban már megoszlanak a vélemények.
A férfi ugyanis nemcsak a Titan merülő pilótájaként indult útnak, de ő volt a Titant is elkészítő OceanGate vezérigazgatója és egyik társalapítója is. Az emberek nagy része ezért egyértelműen őt teszi felelőssé a Titan tragédiájáért és ezzel a fedélzeten tartózkodók haláláért is. Főleg annak tükrében, hogy a férfi a felbukkanó információk szerint pontosan tudta, hogy a Titan veszélyes, egyesek szerint pedig egyenesen alkalmatlan volt a merülésre.
Azonban elvitathatatlan, hogy míg a brit milliárdos, Hamish Harding a kalandozó vállalkozók; Paul-Henri Nargeolet francia flottaparancsnok a haditengerészek és a roncskutatók; a pakisztáni Shahzada és Suliman Dawood pedig az üzletemberek, addig Rush a tudományos világban számított legendának. A férfi, aki gazdag olajipari és hajózási családba született, a legjobb iskolákba járt, és kimagasló eredménnyel diplomázott a híres Princeton Egyetem repülőgép- és űrmérnöki szakán. Még csupán 19 éves volt, amikor a világon legfiatalabbként megszerezte a legmagasabb szintű pilótaminősítést, ezután még az amerikai űrkutatási programba is bekerült.
Rush akkor váltott a magasságról a mélységre, amikor kiderült: vélhetően nem fog eljutni a Marsra. Ezek után, 2009-ben alapította meg az OceanGatet, ami gazdagoknak és kalandoroknak kínált utánozhatatlan óceáni élményeket.
Bár a fél világ nyíltan őt hibáztatja a Titan és a benne utazók végzetes sorsáért, a tudományos világ tisztelettel emlékszik Rushra. Többek között korábbi egyeteme, a Princeton is, ahol álmodozó, de zseniális újítóként, emellett szigorú és precíz tudósként emlékeznek rá:
Stockton ezt az utat választotta, és szenvedélyesen követte álmait. Szeretett és szerették. Azt az életet élte, amit akart – és ez egy jó élet volt. Egy nagy élet. Hiányozni fog nekünk
– mondták róla korábbi egyetemi társai, akik nem a levegőbe beszélnek, hiszen a mai napig a tudományos világban tevékenykednek. Természetesen tisztában vannak az elhunyt barátjukat ért kritikákkal, ők azonban szívből gyászolják a tudóst és barátot. Mint mondták: mindig is kedves és társaságkedvelő férfiként fognak emlékezni rá, aki könnyen nevetett és boldogan, erősen ölelte át barátait:
Tock azért élt, hogy legyőzze a korlátokat. Ő – és utastársai – azért haltak meg, amit szerettek. A történelem azt mutatja, hogy a feltárás és az innováció eredendően kockázatos és veszélyes. Ha nem is lepődtünk meg, de csalódottak vagyunk a foteltudósok tudománytalan hozzáállása miatt
– szögezték le.
Az OceanGate-től 2013-ban távozó társalapító, Guillermo Söhnlein is megvédte Rusht:
Közvetlen tapasztalatból tudom, hogy rendkívül elkötelezettek voltunk a biztonság mellett, és a kockázatcsökkentés kulcsfontosságú része volt a vállalati kultúrának
– jelentette ki.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre