Bolti kacatokból összerakott lélekvesztő. Ebben csak meghalni lehet – így jellemezték a Titan búvárhajót amerikai szakemberek. Utasai szintén tisztában voltak a tengeralattjáró hiányosságaival, mégis kalandvágyuk erősebbnek bizonyult óvatosságuknál. Kifizették a 250 ezer dolláros merülési díjat, jegyet váltva a biztos halálra.
– A szárazdokkban néztem meg a Titánt, és elképedtem. A testben világító fénycsöveket egy kempingüzletben is megvásárolhattam volna, a tv-monitorokat bármelyik kisvárosi vegyesboltban megkapnám, az irányítópultként használt konzol a PS-focijátékokból ismert darab volt, állítólag felturbózva. Maga a búvárhajó szénszálas merevítésű, ám extrém, 4000 méter körüli mélységben ezek nem tartják meg a víz több tonnás nyomását, nem véletlen, hogy nem is építenek ebből az anyagból tengeralattjárót
– sorolta a hibákat pénteki interjújában Robert Mester, aki amerikai tengerészgyalogosként több katonai búvárhajón is szolgált. Meghívást kapott a Titánra is, ám a lehetőséget visszautasította.
Mintha egy barkácsáruház polcairól válogatták volna össze az alkatrészeket. Egy normál tengeralattjáró minden darabja robusztus és ez nem véletlenül van így
– folytatta Mester, aki aztán részletesen kitért a tervezési hibákra, amik miatt minden merülésbe kódolva volt a tragédia.
Behorpadt az ablak
Titánötvözetből készült az orr, csakhogy fizikai alkalmazkodása a mélységhez teljesen más, mint a szénszálnak. Ezért nem is építenek olyan hajót, ahol mindkét anyag együtt lenne jelen.
Az is kiderült, hogy az orrba épített kémlelőablak borítása 3000 méteres mélységben rendszeresen behorpadt a hatalmas nyomástól.
Talán már sohasem derül ki, hogy ez mondta-e fel a szolgálatot vasárnap, 3300 méteres mélységben, amikor darabjaira szakadt az apró, alig 7 méteres test.
A búvárhajót tavaly újjá kellett építeni, miután kiderült, hogy anyagfáradás jelei mutatkoznak a testen és már a 3000 ezer méteres mélységet sem bírja. A Titanic pedig 3821 méteren fekszik, így esély sem volt az elérésére. Erről maga az utaztató cég vezérigazgatója, Stockton Rush beszélt, aki szintén az áldozatok között van.
A buvárhajóval már a tragédia előtt is történt néhány ismertté vált malőr. Egy német pár már a Titanic felett lebegő anyahajón visszakozott, amikor meglátták a barkács-tengeralattjárót, amibe be kellett volna szállniuk. Mások arról számolnak be, hogy ugyan lemerültek, de ötórás késéssel, mert elektromos gondok léptek fel. Volt, akikkel 1600 méterről fordult vissza a szerkezet. Tavaly néhány utasával elérte a tenger fenekét, ám akkor meg a Titanicot nem találták meg, mert navigációs eszközei nagyon kezdetlegesek. Közben az összeköttetés három órára meg is szakadt az anyahajóval. A hoppon maradtaknak azt mondták, jöjjenek vissza jövőre, és akkor megint merülhetnek.
Az interneten hatalmas vita alakult ki arról, hogy a botrányok ellenére is miért fizették ki a résztvevők a fejenként 85 millió forintos utazási díjat? Kvázi, a biztos halálra váltottak jegyet.
A választ az utasok életrajza adja meg: a kalandvágyó milliárdosok mindegyike profi felfedező volt. Amatőr érdeklődőnek csak Pakisztán egyik leggazdagabb emberének 19 éves fia mondható. Kik is ők?
Paul-Henri Nargeolet francia szakértő, több tengeralattjárón is szolgált. A Titanic felfedezésében kulcsszerepet játszott, harmincötször járt már a roncsnál. Ő volt a vállalat programigazgatója.
A brit Hamish Harding vadászpilóta. Járt az űrben, a tengerek legmélyebb pontján, a Mariana-árokban, körbehajózta a Földet, idejével rekordot döntött. Az angolok modern kori felfedezőjüket tisztelik benne.
Shahzada Dawood pakisztáni üzletember, szenvedélyes kutató, aki egy repülőbalesetben már majdnem az életét vesztette. Fia, Suleman eleinte nem akart vele tartani a mélybe. A merülés azonban apák napjára esett, Suleman pedig így akart a kedvére tenni.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre