Paul-Henri Nargeolet még tavaly írt egy könyvet a Titanicról. A mű a Titan katasztrófája után az eladási listák élére ugrott.
Sokan csak Titanic úrként emlegették a Titan merülőkapszula legidősebb áldozatát, a 77 éves Paul-Henri Nargeolet-t. A korábban a francia haditengerészetnél szolgáló férfi ugyanis már pályája kezdetén is a mély vízi aknamentesítésen dolgozott, később pedig már magas, parancsnoki rangra emelkedett, ezután szakterülete a tengeralattjárók irányítása volt.
Nyugdíjazásakor magas rangban vonult vissza a hadseregtől. Szenvedélyét azonban ezek után sem adta fel, ugyanis megszállottan kutatott továbbra is a tengerek és óceánok mélyén fekvő roncsok, különösen a Titanic roncsai után. A férfi már ekkor valóságos legendának számított a területen, a legnagyobb szaktekintélyek egyikének, a Titanic roncsaihoz is többször lemerült, 2022-ben pedig könyvet is írt róla.
A tragikus utazást is tudományos célokkal vállalta el a Titanon, szerette volna ismét megszemlélni a roncsokat. Könyvét már halála előtt is szép számmal értékesítették, azonban miután bejelentették a Titan eltűnését, a mű eladása robbanásszerűen megnőtt, míg most, halála után az eladási listák élén áll.
Bár a tudományos és roncskutató világ egy emberként gyászolja a legendás kutatót, sajtósa és egyben jó barátja, Mathieu Johann szomorúan jelentette be a hírt. Mint mondta, ő vette rá Nargeolet-t a könyv megírására:
– Először azt mondta, hogy nem ír könyvet, de elmondtam neki, hogy a gyerekeim rajonganak Cameron filmjéért és a Titanic-történetért, a könyvvel pedig én is hős leszek Louis és Marin szemében. Azt válaszolta: „Ha a gyerekeidért teszed, akkor megcsinálom veled” – írta posztjában az Instagramon. Hozzátette: képtelen örülni a sikernek:
Nem igazán tudok örülni, pedig ő nagyon boldog lett volna, hogy Paul-Henri Nargeolet az első helyen áll az eladási listákon. Annál jobb, hogy az emberek fel akarják fedezni a történetét és a szenvedélyét. Köszönet nekik
– írta.
Emellett érzelmes búcsút is vett barátjától:
– Nargeolet parancsnok, büszke voltam arra, hogy szolgálhattam Önt, osztozhattam a kalandjain. Ne hibáztass, ha sírok miattad és gondolok rád. Egyébként is tudom, a szívem mélyén és még az óceánok fenekén is: a hősök soha nem halnak meg – zárta a szomorú búcsúját Johann.
Lánya is szívszorító búcsút vett apjától:
Rendkívüli életet választottál. A munkád nem munka volt, hanem szenvedély. Megtanítottál arra, hogy az életben az a legfontosabb, hogy azt csináld, amit szeretsz, és én ezt teszem minden nap. Nem telik el perc, hogy ne gondolnék rád
– írta gyászoló lánya, Chloé, aki hozzátette: apja nélkül születésnapot sem ünnepelnek.
Nagyon hiányzol nekünk. Szeptember elején nem ünnepeljük meg Enzóval a születésnapunkat. A sors másként döntött
– írta, majd megköszönte a sok üzenetet, melyet szeretett apukája nevében kapott:
– Annyi támogató üzenetet kapok azoktól az emberektől, akik felnéztek rád. Köszönök mindent.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre