„1500 ember találkozott a végzetével a Titanicon, itt az idő, hogy békén hagyják őket és a sírhelyüket”

Julie Cook szerencsésnek érzi magát, amiért nem merült le a Titanic roncsához, amikor felkérést kapott rá. A dédnagyapja a Titanic fedélzetén lelte halálát, ezért szerette volna látni a hajót, de a sors másképp rendelkezett. Most már egy cseppet sem bánja.

„Két évvel ezelőtt egy amerikai produkciós cég megkérdezett, hogy részt vennék-e egy dokumentumfilmben az OceanGate-expedíciókról, hogy megnézzem a Titanicot. Meghívást kaptam, hogy én is induljak el, csaknem két és fél mérföldnyire a tengerfenékig abban a tengeralattjáróban, amelyről ma már annyit tudunk. Azért kérdeztek, mert a dédapám, William Bessant meghalt a hajón, miközben tűzoltóként dolgozott, és könyvet írtam a legénységről és a családjukról.”

Elfogadta az ajánlatot, ám a Covid miatti lezárások elsöpörték a dokumentumfilmet. 

„Most a tengeralattjáró tragédiáját hallva rosszul érzem magam a megkönnyebbüléstől” – vallotta be az asszony.

„Az igazat megvallva, bár akkor igent mondtam – volt egy könyvem a Titanicról, és úgy éreztem, ez jó alkalom a reklámozásra –, nekem is voltak fenntartásaim. Aggódtam a hajó biztonsága miatt. Azt mondták, hogy az út oda-vissza hét-nyolc órát vesz igénybe. Egy »vécé« volt a tengeralattjárón egyetlen függönnyel elkerítve, valódi magánélet nélkül. Aggódtam, hogy klausztrofóbiás leszek odalenn, közel 4000 méterrel a tenger alatt egy 6x2,8 méteres hajóban, ahonnan szó szerint nincs kiút.”

„A Titanic elsüllyedése valóságos tragédia volt, nem film. Ha megállunk egy percre, és elképzeljük, milyen is volt valójában a fedélzeten tartózkodók számára, nem tehetjük meg, hogy egyfajta zsigeri rémületet érezzünk a helyzetük miatt – éppúgy, mint most, miközben elképzeljük azt a helyzetet, amellyel a Titan fedélzetén tartózkodók szembesültek.”

„Ahogy a hajó süllyedt, a férjek próbáltak sztoikusak maradni, miközben mentőcsónakokba lökték rémült feleségüket. A gyerekeket kitépték apjuk karjából, és anyjukkal csónakokba hurcolták. Szívszorítóan felfedeztem a könyvem kutatása közben, hogy amikor egy 16 éves harangfiú megpróbált bemászni egy mentőcsónakba, azt mondták neki, hogy »legyen férfi«, és maradjon a fedélzeten. Csak egy évvel volt idősebb a saját fiamnál, és 1912-ben nem volt más választása a legénység tagjaként, mint a többiekkel együtt elpusztulni.”

Cook több leszármazottal is tartja a kapcsolatot és mindannyian úgy vélik, békén kellene már hagyni a Titanic roncsát, és nem valami ócska turistalátványosságot csinálni 1500 ember sírhelyéből.

(via)