A XVIII. kerületi erdőkben hajléktalanok élnek, még „kalyibavárost” is találni. A DK-s Szaniszló Sándor vezette önkormányzat nem tett túl sokat az elmúlt években, hogy megoldja a szabadban élők problémáit. A Péterhalmi-erdő remetéjének szerencséje volt, mert Kádár Tibor XVIII. kerületi fideszes önkormányzati képviselő talált rá. Az ő és a környékbeliek támogatásával ma új életet tudott kezdeni.
Mint ahogy cikkünkben István beszámolt róla, öt év alatt senki sem tudta rávenni, hogy számolja fel magányos, de saját bevallása szerint szabad életét a Péterhalmi-erdőben, és költözzön ehelyett hajléktalanellátó intézménybe. A Szaniszló Sándor által vezetett baloldali önkormányzat is tudott róla, de nem érezte feladatának, hogy segítse István életét. Csak jegyzőkönyveket gyűjtöttek – Kádár Tibor szerint. A fideszes önkormányzati képviselő szemétszedési akció közben bukkant Istvánra. Másfél héttel később a hajléktalan nemcsak hogy beköltözött az ellátóba, de TAJ-kártyát is csináltatott, és túl van az első állásinterjún Tibor ösztönzésére.
A környékbeliek kijártak a fóliasátrához, gondoskodtak is róla. Volt, hogy kész pörköltet vagy lecsónak valót vittek neki.
A hajléktalannak volt rádiója, sőt egy Bibliája is. Kapott patkányfogót, amivel 5 patkányt megfogott.
Kapott biciklit, amivel egészen addig kerekezett, amíg ismeretlenek fel nem gyújtották minden más cuccával együtt. Ez akkor történt, amikor pár napra a fóliasátrával elköltözött, mert az önkormányzat erdőt fiatalított a lakhelyénél. Kádár Tibor felháborítónak tartja, hogy még ekkor sem foglalkozott érdemben a kerületi baloldal Istvánnal.
Fatelepítést végzett Petrovai László szociális ügyekért felelős párbeszédes alpolgármester. A nagy csinnadratta közepén még posztolt is, de akkor nem vette észre és nem érezte küldetésnek, hogy törődjön István sorsával. Egyébként ugyanígy nem törődtek a facsemetékkel, hiszen nem locsolták őket, így többnyire elszáradt mind. Ezt tudja a baloldal, tipikus eset
– mondta el a Metropolnak Kádár Tibor.
Miután rátaláltam Istvánra, a testület elé terjesztettem, hogy a kerületi krízisszállón helyezzük el. Mondhatni, méltatlan ülés volt, kiderült, hogy Szaniszlóék nem foglalkoztak a szálló állapotával, ami miatt nem lehetett ott elhelyezni Istvánt. De a városvezetés alapvetően sem állt építően a feladathoz. Majdnem az jött ki, hogy még István a hibás, hogy itt él az erdőben. Az aljegyző azzal próbálta jóvátenni a baloldal érdektelenségét, hogy több száz jegyzőkönyvet lobogtatott azzal, hogy hányszor voltak kint Istvánnál az elmúlt években. De sosem tudták azt elérni, hogy az erdőből beköltözzön a szállóra. Úgy gondolom, hogy ez a kerület csődje
– vélekedett a fideszes képviselő.
Kádár Tibor és a lakók többször beszélgettek a hajléktalannal, mire István eldöntötte, új életet kezd.
„István hamar belátta, hogy ha nem szeretne megfagyni 58 évesen az erdőben, és ha vissza akar integrálódni a társadalomba, akkor erőt kell merítenie, és bele kell vágnia egy új életbe – emlékezett a fideszes képviselő a kezdetekre. Munkát kell vállalnia, és akkor további lehetőségek fognak megnyílni. Ebben partnerek voltak az itt élő lakók és István is. Így beköltözhetett egy alapítvány által működtetett intézménybe. Elkísértem vizsgálatokra, megkapta a TAJ-kártyáját, és az állásinterjún is túl van, hamarosan munkába áll. Istvánban ott van az erő, a remény, hogy hamarosan ugyanolyan életet éljen, mint bármelyik más állampolgár. Története talán erőt adhat azoknak a szociális gondozóknak, akik ilyen emberekkel foglalkoznak, és azoknak a sorstársainak is, akik hasonló körülmények között élnek ma Budapesten.”
Íme videónk Isván kimentésének történetéről:
A pestszentlőrinci sínek mentén húzódó senkiföldjén másfél évtizede élnek családok, ahogy ők nevezik: építményekben. A Szaniszló Sándor DK-s politikus által vezetett baloldali többségű önkormányzat szintén nem oldotta meg a helyzetüket, csak hitegette az itt élő hajléktalanokat. Nekik nem volt akkora szerencséjük, mint Istvánnak.
A Metropol korábban járt náluk, abból is az derült ki, hogy a baloldal nem segített rajtuk, ugyanakkor lakással áltatta őket. Kispest és Pestszentlőrinc határán, hivatalosan már a XVIII. kerületben, szinte teljes rejtekben élt akkor 10 ember.
„Nagyon sokan tudják, hogy itt élünk. Kijárnak a rendőrök is, beadtuk a lakásigénylést az önkormányzathoz is, de az ígérgetéseikkel már tele a padlás” – nyilatkozta akkor a miniközösség feje lapunknak. „Egyszerűen nem hisszük el, hogy nincs szükséglakás. Kőműves vagyok, azt is felajánlottam, ha kell, fel is újítom a lakást” – mondta akkor Gábor. Egy másik férfi az édesanyjától örökölt némi pénzt, ő azt ajánlotta fel az önkormányzatnak. Előrelépés azonban nem történik az ügyükben. „Nem messze tőlünk alig egy hónapja egy 42 éves férfi felakasztotta magát. Kilátástalannak látta már a helyzetét. Nekünk is azt ígérik, hogy mindent megtesznek, de nem történik semmi” – mesélte akkor a férfi. Ma nem tudni, mi történt velük.
A DK-s Szaniszlóék nem siettek megoldani a helyzetet, erről tanúskodik, hogy a kalyibaváros ma is ugyanúgy ott van, mint évekkel ezelőtt.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre