A családapa Zircen várta meg, hogy várandós felesége hét- és kilencesztendős gyermekeikkel utánamenjen az ukrajnai otthonukból.
Többségünk számára szerencsére elképzelhetetlen az a pokol, amit az egyik Ukrajnából Magyarországra menekülő család élt át. A Balázs család 2022 februárjában, mindenét hátrahagyva indult el az oroszok által ostromlott országból, míg végül Zircen kötöttek ki, ahol az apa, Balázs György dolgozott – írja a VEOL.
A család elmondta a Veszprém Vármegyei Hírportálnak, hogy a férj a magyarországi Zircen dolgozott, két kislánya és terhes felesége az Ukrajnában található nagyborzsovai házukban volt, amikor Oroszország támadást indított Ukrajna ellen. Ami Kárpátalján történt velük, az örökre megváltoztatta az életüket. Bár Zircet még nem tartják az otthonuknak, bizakodással tekintenek előre. Fiatalok és tudnak örülni minden apróságnak, de még csak nagyon óvatosan merik tervezni jövőjüket. Szerették volna összefoglalni az elmúlt esztendejüket a veszprémi lapnak, mert olyan mértékű szeretetet, kedvességet, segítséget kaptak, hogy úgy gondolták, ebből talán mások is erőt meríthetnek ebben a nehéz időszakban.
Tavaly februárban épp 24-én jöttem el Borzsováról Zircre, ugyanis akkor már egy éve egy itteni cégnél dolgoztam
– mondta el Balázs György.
A családfő másnap tudta meg, hogy kitört a háború, melyet követően tanakodni kezdett feleségével, hogy mi lenne a legjobb döntés. Ha felesége a gyermekeikkel a férje után menne vagy pedig az, ha a férfi visszamenne az addigra háború sújtotta területre. Bár nagyon szerették szülőföldjüket, a család végül azt a döntést hozta, hogy Zircen egyesül, ahol remélhetőleg nem éri el őket a háború borzalma. Az apa végigidegeskedte azt az időt, míg felesége, Balázs Erzsébet, (akit Bettinek becéz), gyermekeik, a kilencéves Boglárka és a hétesztendős Vivien odaért.
További aggodalomra adott okot, hogy Betti harmadik gyermekükkel volt várandós, amikor a nő útnak indult.
Balázs György és családja egy zirci apartmanházban kaptak szállást, ahol már akkor elkezdték nekik gyűjteni az adományokat, amikor még csak a férj tartózkodott ott. Nemes István és felesége egyből tudta, hogy segíteni szeretne a családnak. Közben sokan hallottak róla a városban, hogy ott van és a családja is oda tart, ezért cégek, magánemberek maguk ajánlottak fel adományokat. Ez olyan érzés volt a család számára, mely abban a nehéz helyzetben is biztatást jelentett.
Az akkor történtek felidézése nemcsak a gyermekeket, de szüleiket is megrázta. Betti biztos benne, hogy a lehető legjobb döntést hozták. A gyerekeknek sokkal jobban ártott volna, ha folyamatos vészhelyzetben kell felnőniük. Azóta azt is tudják, hogy alig maradt ismerősük a faluban, mert mindenki elmenekült. A Balázs család úgy tudja, hogy Kárpátalja egyes részein nemcsak az árak emelkedtek elképesztő mértékben, de egész nap nincs áram.
Amikor útnak indultak, Betti csak arra tudott gondolni, hogy mik azok a legszükségesebb holmik, amikre szükségük lehet majd.
Mindössze két hátizsákban és egy utazótáskában hozták magukkal, amit lehetett. Praktikusan gondolkodott, pár váltás ruhát tett be mindannyiuknak és egy kis élelmet. A gyerekek a kedvenc plüssfiguráikat hozták magukkal.
A kilencéves Boglárka és a hétesztendős Vivien Zircen egy héten belül iskolába járhattak. A most hét hónapos Fanni, aki még pocaklakóként érkezett Magyarországra, nyáron már a veszprémi kórházban látta meg a napvilágot. A Bettit ért megrázkódtatások ellenére egészségesen született. György az első fél évig állandóan éjszakai műszakot vállalt, hogy nappal az ügyeiket intézhesse, várandós párját vizsgálatokra vihesse és több bevételük legyen. Időközben Gyuri szülei is utánuk jöttek, és a nagymama idősgondozást vállalt. A nagyszülők is itt lehetnek, biztonságban és segíthetnek a kisgyermekek ellátásában.
Betti és Gyuri nem tudja, mi lett azóta az egykori házukkal, hiszen régóta elhagyták már. Nemesék apartmanjából azóta egy kicsi albérletbe mentek, de már egy családi házban lakhatnak, ahol udvar is van és csak a rezsit kell fizetniük, ami nem kevés. Miután elhunyt az abban élt nyugdíjas asszony, a tulajdonosok ezt ajánlották fel nekik, ami elképesztően nagy segítség számukra.
Szívünk ugyan visszahúzna a megszokottba, Kárpátaljára, de inkább azt látjuk járható útnak, ha maradunk
– mondta a Balázs család.
Betti bízott benne, hogy egy évnél sokkal hamarabb béke lesz, most már ő is azt gondolja, ha a csaták be is fejeződnek, nagyon soká térhetnek vissza Ukrajnában a mindennapok a korábbi kerékvágásba – tették hozzá.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre