„Büszke vagyok a feleségemre” - Novák Katalin férje mindenben támogatja a feleségét

Minősített felelősségének nevezte Novák Katalin köztársasági elnök szombati beiktatásán, hogy elnökként megmutassa, mit jelent számára szülőföldje, Magyarország, a honfitársai, a magyarok, és mit gondol „közös életünkről és világban betöltött helyünkről”. Az ünnepélyes ceremóniára természetesen elkísérte őt az egész családja is. A Mandinernek most férje adott interjút, aki mindenben támogatja, és nagyon büszke feleségére.

Novák Katalin köztársasági elnök életútját ismerhetjük, a first gentleman, vagyis az ön életéről ellenben keveset tudunk. Az érdeklődés viszont fokozódik, hiszen az államfő férjeként szerepelhet majd a televízióban és az újságokban. Mit lehet tudni a gyermekkoráról?

Miskolcon születtem, Avas-délen, a lakótelepen nőttünk fel az öcsémmel együtt. Korán megismertem a várost,kisgyerekként ugyanis Diósgyőrre jártam úszni, így iskola előtt minden reggel átutaztam Miskolcon. Aztán Sárospatakra kerültem közép- iskolába, amit végül a miskolci Földes Ferencben fejeztem be,onnan pedig egyenes út vezetett a Buda-pesti Közgazdaságtudományi Egyetemre. Szüleim példáját követve lettem közgazdász.

Mit hoz Veres István otthonról?

A családomnak köszönhetően nekem megadatott az, hogy az egyetemen csak a tanulással kelljen foglalkoznom,nem kellett dolgoznom azért,hogy tanulhassak. Ezzel együtt már akkor elkezdtem pénzt keresni,tanítottam, fordításokat vállaltam. Jó érzés volt, hogy a saját tudásommal is hozzá tudok tenni valamit a mindennapjaim anyagi fedezetéhez. A szüleim első generációs értelmiségiek. Időbe telt, mire megértettem, valóban átéreztem, mekkora erőfeszítést igényelt szeretett nagyszüleimtől, hogy taníttassák a gyerekeiket. Sokan természetesnek tartjuk,hogy tanulhatunk, pedig nem az. Az egyik nagymamámnak négy elemije volt, számára szóba sem kerülhetett a továbbtanulás. De azért mindent megtett, hogy a fia gimnáziumba vagy egyetemre mehessen, másodállást vállalt érte. Tőle, aki egy abaújkéri parasztházban élte le az életét, a falu határát is alig-alig lépte át, rengeteget kaptam és tanultam.

Mi az,amit mindebből a saját családja életében is továbbvitt?

A család fontosságát. Ebben hasonlóan gondolkodunk a feleségemmel. Mi is azt szeretnénk, hogy a gyermekeinknek hiteles példát mutassunk, amely támaszt jelent nekik az egész életükben. Szerencsések vagyunk. A felmenőinknél nem volt válás, szétesett családi történetek, kitartottak egymás mellett. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak nehézségek az életükben. Az én szüleimnek például idén lesz az ötvenedik házassági évfordulójuk, az aranylakodalom. Sokszor belegondolok, mekkora értéke van önmagában annak, hogy két ember ennyi időn át kitart egymás mellett. Mennyi közös öröm és mennyi küzdelem van mögötte! Kati szülei is majdnem ötven éve házasok. Mi ezt a példát kaptuk, láttuk. Ehhez szeretnénk felnőni. Mi az idei huszadik házassági évfordulónkkal hozzájuk képest még gyerekcipőben járunk…

Megkérdezhetem,hogyan ismerkedett meg Novák Katalinnal?

Az egyetem 1996-os gólyatáborában pillantottam meg Békéscsabán, ahol én harmadéves szervezőként vettem részt,ő pedig gólyaként.Később ugyanannak az egyetemi diákközösségnek a tagjai lettünk instruktorként. Az volt a feladatunk, hogy a frissen felvételt nyert fiatalok egyetemi beilleszkedését segítsük. Mivel mindketten vidékiek vagyunk,talán jobban átéreztük, mit jelent felkerülni Budapestre, mekkora változás ez tizennyolc évesen. A kapcsolatunk kezdetét 1999 nyarától számítjuk, egy Rába folyón zajló kenutúrától. Egy hajóban eveztünk Szentgotthárdtól Sárvárig, s tesszük ezt képletesen azóta is.

A korábbi mondataiból már kitűnt a hagyomány- tisztelet és a család fontossága. Volt klasszikus lánykérés is?

Hogyne! Kati éppen Balatonbogláron tett vitorlás-vizsgát,amikor megkértem a kezét. Akkorra sikerült összegyűjtenem annyi pénzt, hogy megvegyem az eljegyzési gyűrűt. A Balaton partján tettem fel neki a kérdést, akar-e a feleségem lenni. De ha már a hagyománytiszteletet említette, ennek jegyében édesapám is elment Kati édesapjához, és formálisan is, a család „öregjei” előtt megkérte tőle a lánya kezét számomra. Ezt nem ők akarták így, nekem, nekünk volt fontos.

Az újságok próbálták feltérképezni az ön életét, s addig jutottak, hogy a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik, és ön felel az ország aranytartalékáért. Gondolom, ennél azért összetettebb a munkája.

Alapvetően fedi a valóságot az állítás, azzal a kiegészítéssel, hogy az ország aranytartalékáért nem csupán én, hanem sok más szakember is felel. A vásárlás, a szállítás, a tárolás és őrzés is külön feladat, a legfelső döntéshozó szerv pedig a bank Monetáris Tanácsa. Én ennek a folyamatnak vagyok a részese, annak a szakterületnek a vezetőjeként, amely a vásárlásokért felel.

Ha nem titok: mennyi aranytartaléka van Magyarországnak?

Nem titok, nyilvános adat: jelen pillanatban 94,5 tonna. Ez körülbelül 7500 olyan aranyrudat jelent, amilyet a filmekben is lehet látni. Hozzátenném, hogy az én csapatom munkája nem kizárólag az aranytartalékhoz kapcsolódik, a teljes devizatartalék kezeléséért és a monetáris politika piaci végrehajtásáért is mi felelünk, a legtöbb napi feladatunk ehhez kapcsolódik. Ez egy sokrétű, összetett munka, és a csapat nemzetközileg is magas, elismerést kiváltó színvonalon végzi ezt a munkát. Nem véletlen, hogy sokszor hívnak minket nemzetközi konferenciákra előadni.

Veres István további részleteket árul el munkájáról, gyermekeiről és arról is, hogy mit szóltak ismerősei, hogy a felesége lett a köztársasági elnök. A teljes interjút a Mandiner hasábjain, vagy a mandiner.hu-n olvashatjátok!