A helyszínen jártunk: így segítenek a menekülteknek a lengyel és a szlovák határon – Fotók!

A Bors munkatársai ahogy robogtak az ukrán határ felé, a helyzet egyre vészjóslóbb lett: mindinkább elmaradoztak a járművek, míg egyedül lettek az M3-as autópályán. A határsorompónál kifelé egy lélek se, befelé viszont annál többen várakoztak az ukrán oldalon.

Przemyslben szobák lettek a butikokból

Valóságos nyüzsgő hangyabollyá alakult pár nap alatt a lengyel–ukrán határon található Przemysl városának széle, és a közvetlen a határon elterülő Medyka.

Przemyslben egy használaton kívüli hipermarketet alakítottak át, ahol az előtérben Európa több országába induló buszokhoz sietnek a menekültek.

A butikok helyét is hatalmas szobákká alakították, és ágyakként funkcionáló matracokkal pakolták tele, míg a pláza étkezőrészéből ingyenes éttermet fabrikáltak, amelynek minden pontján különböző önkéntesek más és más fogásokat főznek megfeszített erővel, a nap 24 órájában.

Még a raktárat is szállássá alakították, itt egy tábori lakónegyedhez hasonló szükségszállást rendeztek be. Ide a pár kilométerrel arrébb lévő határról érkeznek a nők, gyerekek és idősek tömegei, hatalmas sor gyűrűzik a belépésnél és a kilépésnél. A helyiek itt is hatalmas hordókban fűtenek és készítik az ételt, lejjebb pedig az adományozott ruhákból ők is butikot nyitottak, szabadon válogathat közülük mindenki, a legtöbben ugyanis itt is csak egy váltás ruhával érkeznek.

Felsőnémetiben pár óra alatt egy komplett várost húztak fel

Mintha egy komplett városon belüli városba csöppentek volna a Bors munkatársai, olyan az élet a szlovák–ukrán határ menti Felsőnémetiben. Hatalmas, teljesen befűtött katonai sátortábort építettek fel, szinte pár óra alatt. Az „utcákon” sétálva a menekültek válogathatnak a kitelepült „ruhaüzletek” és étkezőbódék kínálatából, de vannak olyan pavilonok, ahol a kitelepülést bank vagy éppen az internetszolgáltatók segítenek pénzhez és internethez jutni, míg másutt a kisállatoknak szánt tápok és kellékek közül lehet válogatni.

A sátrak egyikében ovisoknak és iskolásoknak tartanak foglalkozást, több mobil egészségügyi buszban pedig helyi „kórház” alakult. Az étkezőbódék kínálatából bárki kérhet, minden pavilonban más, főtt vagy éppen hideg étel kérhető, a hatalmas, hordó méretű kondérokban pedig reggeltől estig főznek a helyiek. A sátrakban is úgy folyik az élet, mintha csak egy lakóházban lennénk: mindenhol ágyak, asztalok, ahol ebédelnek vagy éppen olvasnak a felnőttek, miközben a kicsik játszanak.