„Megyek hozzád, ígérem!” – drámai dolgokról ír levelében a kisfiát megölő B. Katalin

Halott gyermekéhez írt levelet az őt meggyilkoló B. Katalin, majd feladta azt a Budapesten élő édesapja, B. György címére. Ez volt az utolsó postai küldemény, melyben az aggódó férfi hírt kapott az ítéletre váró lányáról. A nyugdíjas azóta is többször megkísérelte felvenni a kapcsolatot a gyermekével, egyelőre hiába - írja a Bors.

A megtört szülő: bármit is tett, szeretem!

– Mégis mit írhatnék a lányomnak a történtek után? Csak arról biztosítottam, hogy bármit is tett, szeretem, hiszen én nemzettem. Szeretném még látni az életben. Talán neki van a legnagyobb szüksége a támogatásra, de hiába. Hetek óta egyetlen levelemre sem kaptam választ, pedig többször is küldtem neki ajánlottan, elsőbbségivel, mihelyt megjött a nyugdíjam – csuklott el György hangja.

Számomra nincs feltámadás

A férfi szerint egyáltalán nem csak a lánya hibás a tragédiában. Mint a Bors megírta, Katalin kapcsolata még azelőtt megromlott az élettársával, hogy világra hozta a közös gyermeküket. Alex megszületése után a felek harcolni kezdtek a kisfiú felügyeleti jogáért. A bíróság aztán ideiglenesen Norbertnél helyezte el, ám az anya Olaszországba vitte, ahol végül több késszúrással megölte. A halott gyermekről még fotókat is küldött néhány családtagnak, majd az élettelen testet egy élelmiszerüzlet pénztári futószalagjára fektette. György meggyőződése, hogy Katalin azért végzett a kisfiával, hogy megvédje az apjától.

– Én ezt az embert elkapom! Már 75 vagyok, engem semmi nem érdekel. Nem tudnak annyira ítélni, hogy agyon ne verjem. Mi van nekem hátra? Semmi! Számomra nincs feltámadás! Nem tudom, hogy valaha is hittem-e, de a lényeg, hogy ma már úgy vélem, nincs túlvilág.

– 1968-ban olimpiai kerettag voltam a bokszban. Megnézheti bárki bármikor, tudható, hogy komoly ember vagyok – gondolkodott hangosan György, aki retteg attól, hogy lánya eldobja az életét. Félelmét erősíti Katalin néhány sora, melyet Alex nagyapja a Borsnak is megmutatott:

„Alex, Anya kicsi fia! Bárcsak láthatnálak még egyszer! Nagyon hiányzol, kiskirályfi! Édes kicsi életem, mindennap veled vagyok! Bocsáss meg, ne haragudj, kicsim! Nem foglak többé elhagyni, megyek hozzád, ígérem, és még boldogabbak leszünk ketten. Vigyázz magadra addig!” – fogalmazott Katalin, miközben azt is kifejtette, hogy a kisfiú már kiválóan ismerte a színeket, és először 10-ig, majd 18-ig is megtanult számolni. A levélből kiderült, hogy Alex szeretett magasra mászni, az anyja pedig utána.

Úgy gondolják, nem ő a hibás

Erika, György jelenlegi élettársa jól ismeri Katalint.

– Rendes, gondoskodó anya. Katalin ragaszkodott a gyerekéhez. Meg­győződésem, hogy nem ő volt a hibás. Mindig vigyázott a kisfiára. Ha kellett, hajnalban már tejbegrízt főzött Alexnek. Gyurival szóltunk neki, hogy hagyja nálunk a fiút, de erre nem volt hajlandó – fakadt ki az asszony, aki bízik abban, hogy párja leánya méltányos büntetést kap.

– A legjobb lenne, ha kényszergyógykezelésre küldenék. Egyáltalán nem volt rossz anya! Senki nem tudta róla elképzelni, hogy képes lehet kioltani a fia életét.

Elajándékozzák a játékait

György lelkét nem hatja át túlzottan a közeledő karácsony szelleme.

– Fát nem állítunk, de a tavalyról megmaradt miniatűr műfenyőt nem dobjuk ki. Azóta is ott van a komódon Alex játékai mellett. Még a galérián is vannak macik és egyebek, azokat odaajándékozom az egyik szomszéd kislánynak – mondta a gyászoló nagy­apa, akit mostanában csak egy dolog vigasztal.

– Ha minden igaz, még a hónapban kiengedik a fiamat a börtönből. Máshova nem tud menni, én írtam alá a befogadó nyilatkozatot. Ott fog aludni, ahol korábban Kati és a kis Alex. Hogy ez számára milyen érzés lesz, azt csak ő tudhatja.