Célba ért a mozgássérült Attila házassági hirdetése - vak szerelmével már össze is költöztek

„Ez egy házassági hirdetés. Teljesen komoly. Kérlek, oszd meg és kérd meg barátaidat is: adják tovább. Tudom, hogy nem jók az esélyeim, de ha sok ezren, több tízezren megosztják, talán eljut ahhoz, akinek szól. Márpedig őneki is rosszak az esélyei. Ha jók lennének, nem nekem válaszolna...” – ez állt abban a bizonyos házassági hirdetésben, amit Attila 2016 karácsonyán tett ki Facebookra. Posztját 4700-an osztották meg, és a szöveg később egy társkereső oldalra is felkerült. Itt bukkant rá a férfire egy háromgyermekes vak édesanya, Krisztina, akivel szerelem volt első hallásra...

„Volt, hogy 20 órát telefonáltunk egyhuzamban”

- Felhívott telefonon, és az egész éjszakát átbeszéltük. Attól fogva ez így ment minden este, volt, hogy 20 órát telefonáltunk egyhuzamban – kezdte a Metropolnak a 49 éves férfi.

- Krisztina különböző lelkisegély szolgálatoknál dolgozott önkéntesként, elképzelni is nehéz, hogy hány ember életét mentette meg telefonon keresztül. Nem volt konkrét elképzelésem, csak annyit tudtam, hogy egy csodálatos embert keresek, a hogyan nem volt eltervezve.

Már egy családként töltik a karácsonyt

Hosszú volt az ideáig vezető út, volt idő, amikor azt hittük, hogy ez mégsem fog menni, de egy hónappal ezelőtt komolyra fordultak a dolgok. Krisztina leköltözött hozzám Szegedre, és hamarosan jönnek utána a gyerekei is. Egy családként fogunk élni, és végre a karácsonyt is együtt töltjük – mondta vidáman Attila, aki saját gyermeket is nagyon szeretne.

- Nem vagyunk már se fiatalok, se egészségesek, de ő egy erős nő, én pedig egy erős pasi vagyok, hiszem, hogy közösen ezt is megoldjuk – bizakodott a mozgássérült férfi.

Örök optimista

Attila azon kevesek közé tartozik, akinek az életét nem változtatta meg a vírus.

- Én eddig is négy fal között éltem az életem, ha úgy tetszik, karanténban. Az egész kétéves koromban kezdődött, amikor mint minden gyerek, folyton elestem. Nekem azonban minden egyes alkalommal eltört valamim, így derült ki, hogy üvegcsont-betegségem van. Kisgyerekként ülőkocsiban voltam, de 14 évesen autóbalesetet szenvedtem. Emlékszem, hogy ez azon a napon történt, amikor Brüsszelben az olasz és az angol szurkolók összeverekedtek. Ott meghalt 40 ember, szóval én sokkal jobban jártam, mint ők, így fogom fel. Ettől függetlenül azóta sem tudok felülni, és a baleset után 17 éven át feküdtem mozdulatlanul egy ágyban. Hogy milyen volt? Unalmas! De amit lehetett, megtettem. Az ágyból nyomdai fényszedőként dolgoztam, regényt írtam, és a barátaimmal beszélgettem. Lassan, de valahogy eltelt – jelentette ki Attila.

Első feleségét 2010-ben vesztette el

A 49 éves férfi azért is beszél múlt időben a történtekről, mert ez a korszak 2002-ben lezárult. Ekkor ismerte meg ugyanis a szintén mozgássérült első feleségét, aki megmutatta neki, hogy bizony kerekesszékben is van élet. – Nyolc évig éltünk együtt, de sajnos 2010-ben elvesztettem, izomsorvadásban hunyt el. Érte örökké hálás leszek, hisz neki köszönhetem, hogy ma már egy sokkal aktívabb, szabadabb életet élek. Ismét van párom. Autónk is van, így ha mennünk kell valahova, hívunk egy sofőrt, például kiskutyát is az ország másik végén vettünk. Közel sincs tökéletes életünk, de gőzerővel azon dolgozunk, hogy napról napra boldogabbak legyünk – tette hozzá Attila.