A mészáros Haynau idegrohamot kapott Batthyány kivégzése miatt

A szabadságharc leverését kegyetlen megtorlás követte. A közkatonák amnesztiát kaptak ugyan, de sokukat besorozták a császári seregbe, a magasabb rangú tisztek, tisztviselők pedig hadbíróság elé kerültek.

Batthyány Lajos grófot, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét a haditörvényszék koncepciós eljárásban, felsőbb utasításra, felségárulás miatt kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.

Aradon tizenkét tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. A kivégzéseket október 6-ára, az egy évvel korábbi bécsi felkelés évfordulójára időzítették. A börtönként szolgáló pesti Újépületben Batthyány éjszaka egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, és súlyos vérvesztesége miatt nem lehetett végrehajtani a megbecstelenítőnek számító akasztást. Mivel a kivégzésnek meg kellett történnie, a helyi parancsnok a kötél általi halálbüntetést saját hatáskörben „porra és golyóra” változtatta - ennek hallatán Haynau később idegrohamot kapott.

Batthyány nem engedte a szemét bekötni, és maga vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak, utolsó szavai három nyelven hangzottak el: „Allez, Jäger! (Rajta, vadászok!) Éljen a haza!” Aradon ugyancsak október 6-án végezték ki a tizenhárom honvédtisztet.

A holttesteket elrettentésül estig az akasztófán hagyták, de éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé vált.

A 13 kivégzett tiszt:

Aulich Lajos

Damjanich János

Dessewffy Arisztid

Kiss Ernő

Knézich Károly

Láhner (Lahner) György

Lázár Vilmos

Leiningen-Westerburg Károly

Nagysándor József

Poeltenberg Ernő

Schweidel József

Török Ignác

Vécsey Károly