Budapest Arcai - Úgy élnek a Palotanegyedben, mint az olaszok

Kelemen Barnabás klasszikus zenét játszik, de temperamentumos hegedülése óhatatlan felidézi a cigányprímás nagyapát.

- Nemcsak ösztönösen és tudatosan ápolom nagyapám örökségét, de a véremben van a hegedülés. Nem találkozhattunk, mert nagyon fiatalon meghalt, de megnéztem az összes filmet, amelyben magát játszotta, és meghallgattam a felvételeket. Én is tudok pár nótát, de Gazsi fiam tanul is cigányzenét, meg népzenét is játszani - tudjuk meg Kelemen Barnabástól, akinek utcazenélni sem derogált a Blaha Lujza téri aluljáróban.

Bach a Blaha aluljáróban

- Készült amerikai mintára egy szociológiai kísérlet. Ott Joshua Bell hegedűművészt állították ki az utcára, és arra voltak kíváncsiak, hogy 1 óra alatt hányan ismerik fel. Alig akadt valaki, aki tudta, ki játszik. Nálunk, úgy látszik, tájékozottabbak az emberek, mert amikor én lementem kapucnis melegítő felsőben, mackónadrágban a Blaha aluljáróba Bach d-moll partitát játszani, 20 perc alatt összeszedtem annyi pénzt, hogy abból meghívtam a hajléktalanokat egy sütire meg egy italra. A magyar hegedűművész hozzáteszi, Joshua Bell-lel volt még egy emlékezetes sztorija.

- Kocsis Zoltánnal és Joshuával együtt mentünk taxival a közös koncertünkre. Joshua nem akarta nekünk elhinni, hogy amikor megérkeztünk, a taxis csak egy autogramot kért a fuvarért, mert annyira csodálta Zolit.

Különleges tehetségekből szerethető páros

Barnabás és Katalin bár 12 éves koruk óta együtt jártak a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába, de csak 4-5 évvel később „szerelmesedtek egymásba”.

- Sokat voltunk a Margitszigeten az udvarlás idején. Az egyik alkalommal imponálni akartam Katinak, és egészen a part szélén mentem, bele akartam mártani a kezem a vízbe. Úgy megcsúsztam, hogy majdnem beleestem a Dunába, de Kati egy hirtelen mozdulattal elkapott, közben azonban akkorát sikított, hogy a Parlamenttől visszhangzott a hangja. Na, hát ezek után megkértem a kezét – meséli Barnabás.

A mindig mosolygós, pörgős páros mindkét tagja tanít a Zeneakadémián, koncerteznek együtt és külön, itthon és a világban, három gyermeket nevelnek, most várják a negyediket. A közönséggel való találkozás, a társasági élet meghatározó része mindennapjaiknak. Nem véletlen, hogy hallgatóik legalább annyira rajonganak szerethető emberi arcukért, közvetlen kedvességükért, mint művészetükért.

„Asztalnál meghalnál”

-Fontos számunkra a közönséggel való találkozás, ezért is álmodtunk egy összművészeti, oktató és közösségi központot a Palotanegyedbe, a Krúdy utcába, ahol a felmenőim is éltek, és mi is otthon vagyunk – árulja el terveit Barnabás. Kati azzal folytatja, hogy ezért „vitték be”az általuk minden évben Budapesten megrendezett Fesztiválakadémia programjába is, hogy a koncertek után a fellépőkkel és a közönség soraiból az érdeklődőkkel együtt beülnek a Zeneakadémiához közeli vendéglátóhelyre „after partyra”.

- Lemennek a hangversenytermi koncertek a nemzetközi és a hazai zenei élet sztárjaival, és utána irány az étterem, elhívjuk Sárközy Lalikáékat és húzzák a cigányzenét. Hát, ezek után a külföldi vendégek másképp néznek Budapestre. A cigányprímás is meghallgatja persze a hegedűművészeket, de általában csak annyit mondd: „Jó, jó, de hallod: Asztalnál meghalnál!”

A cigányprímás nagyapa

Pertis Pali cigányprímás (1906-1947.) húszévesen megalakította saját együttesét. A Hadik kávéházban, majd a Vadászkürt Szállóban játszottak. Zenekarával vendégszerepelt Londonban, Párizsban és Brüsszelben is. A belga fővárosban a királynő előtt is játszott együttesével. Olyan sikeres volt, hogy saját házat és autót tudott vásárolni, sőt sofőrt is tartott hozzá. Több filmben (A férfi mind őrült, Férfihűség, Családunk szégyene) „alakította önmagát”.

Futócipő egy művésznek?

Kati:„12-16 éves koromig minden nap körbefutottam a Margitszigetet. Amikor Barnabással megismerkedtünk, kapott tőlem egy futócipőt. A mamája kétségbe volt esve, hogy az ő fia futni fog? Azóta Barnabás már a nagylányunkkal, Hannával fut esténként, és hozzájuk szegődik ….., a kutyánk is.”

Olaszos család

A gyerekek vállalása nem jelentette a Liszt-díjas hegedűművész anyuka karrierjének a végét. „A gyerekek nőnek, mint a csalán, sose volt gond velük, persze igyekszünk odafigyelni rájuk, és külön-külön is időt szentelni mindhármukra. Együtt csinálunk mindent, a gyerekeink ebbe a családba születtek bele, ez az életük velünk. Gyakorlás, próba, koncert, otthoni, iskolai teendők. Kicsit hangos, olaszos család vagyunk, de működik.”

Három gyerek+

„Mindig annak van elsőbbsége, amit éppen csinálunk. Ha egyik gyerekünk el akar érni valamit, és tesz is érte, mi is rákapcsoljuk a hősugárzónkat, és ott vagyunk mellette. Hanna, a nagyobbik lányunk a Magyar Színház Rómeó és Júlia előadásában mutatkozott be Júliaként a közelmúltban, Kati minden próbán ott volt. Gáspár fiunk is hegedül, és az élet ismétli magát: őt is felvették 12 évesen a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályába. Olga pedig „rendez” és énekel, hűen követi mindenben a nővérét.”

Fellélegzés a covid-ból

A Kelemen-Kokas házaspár ötödik éve szervezi a Fesztivál Akadémiát Budapesten. A járvány miatt nem jöhettek el a külföldi sztárok, helyettük a magyar klasszikus zenei élet krémje muzsikált. „Hatvanöt magyar zeneművészt és 13 színművészt hívtunk el. Kijelenthetjük, hogy sehol máshol a világon, sokkal nagyobb országokban sem találunk ennyi kiváló művészt, akik örömmel muzsikálnak együtt. Nagy élmény volt ez a közös „fellélegzés” nekünk és a közönségnek egyaránt a két covid-hullám között.

„Gazsinak a szeme se áll jól”

A 12 éves Kelemen Gáspár édesanyja szerint sok tekintetben a prímásnagyapára ütött. „Mondtam a tanárának, hogy vigyázzon vele, mert Gazsinak a szeme se áll jól, bárkit levesz a lábáról. A múltkor a matek tanárnőt hatotta meg azzal, hogy odament hozzá, és megkérdezte, megölelheti-e, mert olyan jó volt ez az óra”

Két pótjegy

„Zeneakadémista korunkban gyakran előfordult, hogy a napi 6-8 óra gyakorlás után, fogtuk magunkat, és átrohantunk a Nagymező utcába, és vagy a Tháliába vagy a Radnóti Színházba beestünk az előadás előtt fél perccel. Mindig volt számunkra két pótjegyük.”