
„Egyszerűen tökéletes” - Rubint Rella bikinis fotójától olvadoznak a rajongók
Nem győznek betelni a látvánnyal.
Nem botrány, nem menekülés, hanem egy mély belső válság vitte el a sikeres színésznőt Magyarországról. Schell Judit a karrierje csúcsán, két gyermekével költözött Spanyolországba, mert úgy érezte: ha nem áll meg, elveszíti önmagát. Egy év csend, semmittevés és önvizsgálat következett. Majd a nagy kérdés? Visszatud-e térni, oda ahol abbahagyta?
Kívülről minden rendben volt Schell Judit életében. Sikeres pálya, folyamatos szerepek, biztos hely a színházi világban. Belül azonban egyre erősebben jelent meg egy nyugtalanító érzés: elfogyott a levegő. Huszonöt év folyamatos jelenlét után már nem új kihívásra vágyott, hanem arra, hogy végre megálljon.

„Nem várhattam el a környezetemtől, hogy megállítson, nekem kellett meghoznom azt a döntést, hogy kiszállok” – fogalmazott őszinténa Neshama TV podcastjében. A döntés korántsem volt hirtelen, ugyanis Judit már tizenhárom évvel korábban elkezdett anyagilag készülni arra, hogy egyszer majd mindent félretesz. Tudta, hogy el fog jönni az a pont, amikor nem tovább kell menni, hanem meg kell állni. A válása után ez az igény még erősebb lett: nemcsak színésznőként, hanem nőként és anyaként is újra akarta gondolni az életét.

A sors különös időzítéssel hozta el a lehetőséget. A koronavírus-járvány idején, amikor az egész világ lelassult, Schell Judit két kisebbik gyermekével Spanyolországba költözött. Egy évre. A gyerekek nemzetközi iskolába jártak, ő pedig végre azt csinálta, amire régóta vágyott: semmit. Nem próbált, nem forgatott, nem teljesített. Figyelt.
A semmiben elkezdett működni az, hogy megszólalt bennem egy belső hang, aztán elkezdtem úgy beszélgetni magammal, hogy na jó, akkor most itt vagyok, ez megtörtént, ezt teljesítettem, a gyerekek nemzetközi iskolába járnak, én otthon ülök, vagy a tengerparton, a homokban, csak nézem a naplamentét, vagy nem tudom, és ez oké, akkor mi lesz most?
A csendben azonban megszólalt egy belső hang. Világossá vált számára, hogy nem térhet vissza ugyanabba az életbe, amelyből kilépett, még akkor sem, ha az kívülről sikeres volt. A döntés félelmetes volt: kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, a pálya elengedése. De vállalta.
Hazatérése után sem ugrott vissza azonnal a színházi körforgásba. Időre volt szüksége, hogy újradefiniálja önmagát: ki ő a szerepeken túl, mi marad, ha lehullanak a címkék. A spanyolországi év visszahozott egy rég elveszett állapotot, a fiatalos szabadságot, a tervezés nélküli jelenlétet, azt az életérzést, amikor nem kell mindig „valaminek történnie”.
Abba az életbe, amiből kiléptem, abba nem léphetek vissza, és akkor így volt bennem egy ilyen döntés, hogy jó, akkor nem lépek oda vissza, én nem tudom, hova lépek, de ott felmondok, és akkor nézzük meg, hogy mi van ezentúl. És persze az ember egója, agya, ösztöne, főleg így, hogy így voltunk trenírozva és szocializálva, hogy mindig történik valami, mindig csinálunk valamit, mindig jön egy szerep, mindig tudjuk, hogy mit csinálunk, nem tudom, jövő hónapban mi lesz az új szerep...
Ez az út nem menekülés volt, hanem egy életközepi válság bátor felvállalása. És talán Schell Judit eddigi legőszintébb szerepe. Jelenleg Judit ékszereket tervez és piacra dobta saját márkáját is. „Szerszámokat, forrasztópákát, csiszológépet és alapanyagot vettem. Kialakítottam egy helyes kis zugot a vendégszobában a bőröndök és a porszívó mellett, és ott álmodom meg ébren mindazt, ami közel áll hozzám.”

Nem győznek betelni a látvánnyal.

Szétszedték a kommentelők Majkát.

Egy bírósági dokumentum támasztja alá a meglepő állításokat.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélrePortfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.