Egy véletlen miatt lett színész Csákányi László, akit apja még papnak szánt

Csákányi László a Nemzeti Színháznál kezdett, dolgozott a Pesti, az Úttörő és az Ifjúsági Színház társulatával, majd a Fővárosi Operettszínház, a Petőfi és a Jókai Színházban láthatták, később pedig a Vígszínház, a József Attila Színház, a Vidám Színpad művésze volt. Filmekben, sorozatokban szinkronizált, ő volt a legendás Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki első szinkronjának Frédije. 1992. november 3-án hunyt el gyomorrákban.

Következzen tíz érdekesség és idézet Csákányi Lászlóról!

1. Apja papnak szánta, így tízévesen papi internátusba került. Egy kötelező színházlátogatás után döntötte el, hogy színész lesz.  

2. Szinkronhangja miatt nagyon sokan ismerték, azok is, akik nem láthatták abban a rengeteg színdarabban, amelyben játszott. A Vukban ő volt Karak, Mikrobi hangját is ő adta, a Süsüben az öreg királyt szólaltatta meg, a Pom pom meséiben Gombóc Artúrt bízták rá. Kétségkívül a legismertebb szinkronszerepe volt a Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki című rajzfilmsorozatban Frédi, egy teljes generáció nőtt fel úgy, hogy a „Subidubidút” az ő hangján hallotta. Később Kránitz Lajos és Papp János is megkapta a figurát.

Csákányi László a kor nagy színészeivel szerepelt együtt

3. Utálta a „hakni” szót. „Ezt a szót. mint hakni, elítélem! Egy komoly művész nem is ismeri. Fiatalon jártam sokfelé, például kis falvakba, szörnyű körülmények közé. Ezeken a helyeken is maximálisan kellett játszani a darabot, úgy, mint a saját színházunkban. Kizárólag embere válogatja, hogy ki, milyen szinten játssza le a szerepét. Én minden este tisztességesen dolgozom” – nyilatkozta még 1990-ben. Olyan nagy nevek mellett játszott, mint Honthy Hanna, Rátonyi Róbert vagy Feleki Kamill.

4. A rendező-színész viszonyról markáns véleménye volt. „A rendező nagyon nagy hatalom! Szerepet oszt, jogtalanul beleszól a fizetésekbe, amitől a kisebbek, különösen a kezdők félnek. A saját színházamban, vagy Csepelen, vagy Diósgyőrben, mindenütt azt mondják az emberek: elmentem és megnéztem X. Y. színészt.”

„A rendezőknek a színészre kellene figyelniük, nem pedig hülyeségeket kitalálni… iszapfürdőbe küldeni, vagy kifeszített sátorlapon sétáltatni őket” – morgolódott.

5. Harmincöt éve úgy érezte, felhígult a szakma. „Rettenetesen sokan vagyunk színészek itt, Európa közepén. Régen ez ki volt találva, normálisan működött, mára azonban felhígult, devalválódott. Találkozhat pösze színésszel, raccsolóval, alkatilag alkalmatlannal. Ezerhatszáz színészünk van összesen, holott öt-hatszáz a világon mindenütt elegendő!”

6. Mint mesélte, egészen fiatalon, tizenkilenc évesen a Színiakadémián véletlenül meghallotta, hogy egy nő a számára fontos eseményre nem hívta meg, mert „a Csákányi olyan csúnya és szegény”. Ez a mondat évtizedekkel később is nagyon fájt neki. „Mindenkinek van egy alkata. Nem vagyok egy hős típus. Harminc évvel ezelőtt nem játszhattam el Cyranót, pedig esküszöm, a legjobb Cyrano lehettem volna.”

7. Két évvel a halála előtt bevallotta, hogy nincsenek igaz barátai. „Igazi barát alatt azt értem, akivel teljesen megosztom a gondolataimat, akinek a privát problémáimról beszélek. Talán egy volt, sajnos az élet közbeszólt. Pataki Jenő, a Nemzeti Színház tagja volt a barátom.”

8. Úgy látta, hogy önzőbb lett mindenki, fiatalkorához képest: „Harag nincs, ennél nagyobb szívű ember vagyok. Valójában eldurvult az egész élet, mindenki magával törődik. Nem tagadom, egoista, sőt egocenter vagyok, de mások még nálam is jobban azok.”

9. Nívódíjat kapott Frédi szinkronjáért. „Pedig nem is látnak, csak a hangomat adom Frédi jelmezéhez. Persze, a szöveg szellemes, azt mondják jobb, mint az eredeti. És a Frédi-Béni történetek mindig tartogatnak valami meglepetést, valami kedves csínytevést” – emlékezett.

10. Csákányi László rengeteget cigarettázott, egy időben napi hatvan szál volt az adagja. Mellette szenvedélye volt még a futball és a sramli is, így vallott erről egykor: „Imádom a focit, szülőföldem csapatának, a Szombathelyi Haladásnak szurkolok. És van még egy furcsa időtöltésem: szeretem a sramlizenét. Ha bárhol meghallom, furcsa izgalmas melegséget érzek. Ehhez hasonló érzés fog el akkor is, ha a közönség tapsát hallgatom, mert az még a világ legjobb sramlijánál is szebb!”

Itt talál képgalériát Csákányi Lászlóról: