„Az a típus vagyok, aki élete végéig várja a csodát” - Kovács Kati 81 évesen is ragyog és tele van tervekkel

Ki is az a nő, akinek nevére három generáció is elmosolyodik, ha meghallja a rádióban? Kovács Kati nemcsak énekesnő: jelenség. A hatvanas évek óta ott van a mikrofon mögött, a reflektorok fényében, a lemezek borítóin és a közönség szívében. Most, hogy 81 évesen is tele van lendülettel, humorral és eleganciával, elérkezett az idő, hogy egy pillanatra megálljunk, és végig nézzünk ezen a páratlan életpályán.

Kovács Kati – a magyar popzene hangja

Verpelét kis falujában, 1944. október 25-én született, és ki gondolta volna, hogy a helyi kórusban éneklő, visszahúzódó lány egyszer a Táncdalfesztiválok királynője lesz? Kati tehetsége hamar megmutatkozott – előbb amatőr zenekarokban, majd 1965-ben a „Ki mit tud?” című televíziós műsorban tűnt fel. Innen már nem volt visszaút: 1966-ban a „Nem leszek a játékszered” című dala nemcsak országos hírnevet, hanem végtelen elismerést is hozott számára.
A hangja különleges: érdes, mégis tiszta, drámai, mégis játékos. Egy hang, ami képes egyszerre megszólítani a nagyvárosi fiatalt és a falusi nagymamát. Kovács Kati az a fajta előadó, aki nemcsak elénekli a dalt, hanem át is éli – mintha minden sor az övé lenne.

A színpad és a dalok varázsa

A hatvanas-hetvenes évek Táncdalfesztiváljai elképzelhetetlenek lettek volna nélküle. A közönség tombolt, a zsűri állva tapsolt, a rádiók pedig sorra játszották az újabb slágereket.

Az „Add már, uram, az esőt!” a magyar könnyűzene egyik legemlékezetesebb dala lett, és ma is hidegrázós, ha felcsendül. A „Szólj rám, ha hangosan énekelek”, a „Kell néha egy kis csavargás” vagy a „Találkozás egy régi szerelemmel” mind-mind olyan dal, amit mindenki dúdol, ha valaha hallotta.
De Kati sosem volt hajlandó beskatulyázni magát. Volt, hogy rockosabb dalokat énekelt, máskor bluesba hajlót, sőt, még a jazzt is kipróbálta. A hangja mindenhez alkalmazkodott, de a lelke mindig ugyanaz maradt – tiszta, emberi, őszinte.

Egy énekesnő, aki a vásznon is hódított

Kevesen tudják, hogy Kovács Kati nemcsak énekesnő, hanem színésznő is volt. Már fiatalon feltűnt filmekben, például az 1968-as „Eltávozott nap” című alkotásban, ahol nemcsak a hangját, hanem a személyiségét és színészi képességét is megmutatta. A film nemzetközi fesztiválokon is sikert aratott, és ezzel Kati neve külföldön is ismertté vált.

Azóta is sokan emlegetik, milyen természetességgel mozgott a kamerák előtt – nem színészkedett, hanem önmaga volt. Talán ezért is tudott ennyi emberhez közel kerülni: mert sosem akart más lenni, csak önmaga.

Díjak, elismerések és örök ragyogás

Kevés magyar előadó mondhatja el magáról, hogy Kossuth-díjjal, Liszt Ferenc-díjjal, Érdemes és Kiváló művészcímmel, valamint Budapest díszpolgára címmel is büszkélkedhet. Kovács Kati azonban ezen kevesek közé tartozik.
De ha megkérdeznénk tőle, mi a legnagyobb elismerés számára, valószínűleg nem a díjakat említené, hanem azt, amikor egy közönségsoron azt látja, hogy az emberek vele együtt énekelnek.

Sokáig koncertezett, és a közönség évről évre döbbenten figyelte: a hangja semmit sem kopott. Még mindig ugyanaz a tűz, ugyanaz a mosoly, ugyanaz az élő legenda állt a reflektorban, mint 50 évvel korábban.

81 évesen is kortalan

„Az a típus vagyok, aki élete végéig várja a csodát” – mondta nemrég egy videójában. És tényleg: Kovács Kati nem várja, hanem meg is teremti a csodát. 81 évesen is aktív, kíváncsi, és tele van tervekkel. Nemrégiben egy új válogatásalbum is napvilágot látott, és ha felkérik, ma is szívesen lép színpadra. Az, hogy ennyi évtized után is így tud ragyogni, ritka ajándék. A magyar könnyűzene egyik legnagyobb alakja ma is úgy áll a mikrofon mögött, mintha csak most kezdené a pályát – csak most már tapasztalattal, bölcsességgel és még több szeretettel.

Ha van olyan szó, ami összefoglalja Kovács Katit, az a hitelesség. Semmi mesterkéltség, semmi erőlködés – csak egy nő, aki a zene nyelvén beszél. Október 25-én 81 gyertyát fújt el, de az igazi ajándékot mi kapjuk tőle: a dalokat, az emlékeket és a bizonyosságot, hogy a tehetség valóban időtlen.
Boldog születésnapot, Kovács Kati – és köszönjük, hogy mindig velünk vagy!