„Elérzékenyültem” – Stohl András komoly vallomást tett, ezt nem láttuk jönni

Szeretném, ha a családom szinkronban lenne. Ha meg tudnánk találni mindannyian azt az egyensúlyt, hogy a munka és a család is – akkor már több unoka, valószínűleg – együtt tudna élni. A fiam akkorra már huszonnégy éves lesz, szeretném, hogyha együtt járnánk vadászni. Szeretném, ha a lányok boldogok lennének. Most egy kicsit elérzékenyültem. Ezelőtt, ha megkérdezted volna, hogy tíz év múlva hol szeretnék lenni, valószínű azt mondtam volna, hogy játsszak nagy szerepeket, nagy filmszerepeket, legyek Kossuth-díjas – meg ezeket az őrültségeket. Egyre kevésbé érdekel ez

Egyre jobban bírom ezeket a kis Facebook-filmeket, posztokat, ahol mondjuk a Keanu Reeves kinyilatkoztat. Vagy mondjuk a Denzel Washington, vagy Anthony Hopkins. Amikor mondanak egy-egy gondolatot, úgy rájövök, hogy mennyire igazuk van bizonyos dolgokban. Mindig eszembe jut, szoktam is mondani, egyszer Bessenyei Ferenccel már az élete vége felé találkoztam egy rendezvényen. Ő is kapott díjat, én is kaptam díjat, és amikor megköszönte – akkor elég labilis volt már, az élete végén, nem lehetett eldönteni, hogy milyen állapotban van –, annyit mondott, hogy: Gyerekek, szeressetek, szeressetek, szeressetek. Nem tudtam eldönteni hirtelen, hogy miről beszél, őt szeressük vagy egymást szeresük, vagy hogy egyáltalán szeressünk. Már egyre többet gondolok erre