A Mokka műsorvezetője korábban nem hitt azoknak, akik szerint mindenki megváltozik, ha gyereke születik. De Iszak Eszter most bevallotta, őt hogyan alakította az anyaság.
Nagyon ritkán beszél magánéletéről a Mokka műsorvezetője, de most kivételt tett. Iszak Eszter Vastag Csabával és az Ökumenikus Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatójával, Gáncs Kristóffal lesz a vendég a Titkok Ramónával podcast műsorban, ahol kislánya is szóba került.
Iszak Eszter és férje, Gyurta Dániel hosszú évek óta önkéntesként segítik az Ökumenikus Szeretetszolgálat munkáját. Iszak Eszter Lékai-Kiss Ramóna kérdésére elárulta, amióta édesanya lett, még a korábbinál is jobban megérinti őt a rászorulók helyzete.
„Megmondom őszintén, mindig túlmisztifikált dolognak tartottam, hogy tényleg az anyasággal újjászületik az ember, és megváltozik minden” – vallotta be a TV2 sztárja Lékai-Kiss Ramóna kérdésére. „És tényleg így történik!”
Én nem gondoltam volna, hogy ennyire szentimentálissá válok a kislányom születése után, de megtörtént. Egész máshogy nézek bizonyos szeleteire az életemnek, meg nagy egészében az életnek. Előtte is megszámlálhatatlan éve én is önkéntese vagyok az Ökumenikus Segélyszervezetnek… 2016-ban már biztosan ott voltam, tehát nyolc éve, de szerintem már korábban is. Tehát amúgy is szívügyem volt a jótékonykodás, de most már egészen máshogy nézek bizonyos területekre.
A Mokka műsorvezetője arról is beszélt, hogy sok meghatározó élménye volt önkéntesként.
„Nehéz egyet kiválasztani, mert mindegyik meghatározó a maga módján. De ami hozzám nagyon közel állt eddig, az az ételosztás, ami mindig decemberben volt. Akkor láttam olyan tekinteteket, meg akkor nagyon közel voltam az érintettekhez, a rászorulókhoz, akkor tudtam velük pár szót váltani, hogy ez érintett meg a leginkább.”
De akár ki tudnám emelni, amikor könyvcsomagot vittünk egy rászoruló családnak, ahol több gyerek is volt, láttam a csillogó szemeket egy tolltartó láttán, amire tényleg sokan azt gondoljuk, hogy öt percig örül neki egy gyerek, de ott egészen mást láttam a szemekben, meg a szülők szemében is.
„De azt is ki tudnám emelni, amikor tűzifát vittünk egy idős hölgynek… Ott is láttuk rajta, hogy neki az a tűzifa, amit vittünk, hogy az neki mennyit jelent, hogy melegben tudja eltölteni a telet. Szóval nehéz kiemelni egyet, mert mindegyik történetre még évekkel később is úgy emlékszik vissza az ember, hogy összeszorul a lelke!” – mondta.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre