„Nagy fájdalom ez a magyar cigány zenekultúrának” – így búcsúzik Bangó Margit

A hét elején járta körbe az országot a gyászhír: elhunyt Sánta Ferenc, Kossuth-nagydíjas és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész. A közönség és a szakma nagyjai is gyászolják, Bangó Margit megható gondolatokat osztott meg a Metropollal.

Bangó Margit Sánta Ferencről: „Mindketten nagykövetei vagyunk a magyar cigányzenének”

„Nagy fájdalom ez a magyar cigány zenekultúrának. Zeneileg és emberileg is méltóképpen képviselte azt” – kezdett bele szomorúan a Kossuth-díjas művésznő a Metropolnak nyilatkozva. „Nagyon kedves, vicces, jó humorú ember, aki a zenében határtalanul komoly volt. Sokat szerepeltünk egy színpadon itthon és külföldön is. De ültünk együtt nóta-tehetségkutató zsűrijében is, ahol nagyon jókat tudtunk beszélgetni a zenéről, azt hiszem, mondhatjuk, hogy mindketten nagykövetei vagyunk a magyar cigányzenének. Sajnos hosszú ideje nem tudtunk találkozni, az utóbbi időben az egészsége is leromlott” – idézte fel szomorúan a művésznő. 
„A családjával is jóban vagyok, a pályám kezdetén még az édesapja, Feri bácsi is kísért engem. Immár 57 éve vagyok a pályán, hála Istennek, minden nagy zenésszel volt szerencsém színpadra állni" – érzékenyült el Bangó Margit, aki barátja, kollégája, Sánta Ferenc halála kapcsán még megjegyezte:

Tolnai András: „Kivétel nélkül mindenkivel nagyon kedves volt”

Tolnai András, a 100 Tagú Cigányzenekar énekese is megható gondolatokat osztott meg a Metropollal Sánta Ferencről:
„Nagyon értékes prímást, hegedűművészt veszítettünk el a személyében. Minden díjat elnyert, amit csak lehetett, és joggal. Ami pedig elsőként eszembe jut róla, hogy kivétel nélkül mindenkivel nagyon kedves volt. Nemcsak a profi zenészekkel, de az amatőrökkel is egyforma odaadással volt. Hála Istennek sok közös fellépésünk, tévéfelvételünk, rádiószereplésünk volt. Évekkel ezelőtt találkoztunk utoljára, tudom, akkor már betegeskedett, a szívével volt gondja. A Kossuth-díjat is csak nehezen, ha jól emlékszem, a lánya támogatásával tudta átvenni. De egészen a visszavonulásáig, a színpadon sosem volt nyoma betegségnek, fájdalomnak, mindig ugyanazzal az eleganciával, tűzzel lépett fel” – emlékezett vissza az énekes.