A Színművészeti Főiskolán Szinetár Miklós osztályába járt prózai szakon. Tagja volt a Rockszínháznak, játszott Székesfehérvárott, majd az Operettszínházhoz szerződött, és a Barátok köztben is szerepelt Földes Tamás. Három gyereke van, Eszter, Gergő és Levente. Hat éve Angyal Anita színésznő a párja.
Ha Földes Tamás életrajzi adatai nézzük, nagyon hamar alapított családot, hiszen Eszter, a legnagyobb gyereke mindössze 22 évvel fiatalabb nála.
Hot!: Még főiskolásként megházasodtál?
Földes Tamás: Eszterke nem a vér szerinti gyerekem, de mindig annak tekintettem, és később a nevemre is vettem. Az első év végén ismertem meg az édesanyját, Editet – akkor a kislánya 5-6 hónapos volt –, egy év múlva házasodtunk össze. Később megszületett Gergőke, aki most 33 éves, Levike, a „kicsi” 29. A nővérük színésznő, mindkét fiúnak jó hangja van, de még keresik az útjukat.
Gergő gitározik, jó gondolatai vannak, Levente barista, ő is ír dalokat. Soha nem terelgettük őket erre vagy arra, megengedő szülők voltunk. Azt tartottuk fontosnak, hogy jó emberek legyenek – és azok lettek.
Mindig is tudtam, hogy több gyerekem lesz; elvált szülők gyerekeként édesanyám mellett, egykeként nőttem fel.
Hot!: Hogy találkoztál Anitával? Már háromgyerekes, elvált apa voltál…
F. T.: Hatodik éve élünk a legnagyobb boldogságban – tartson is örökké. Úgy ismerkedtünk meg, hogy Vas-Zoltán Iván mindkettőnket felkért egy szerepre, de akkor párkapcsolatban éltünk. Majd néhány év múlva a rendező ismét megkeresett, az Ágytól asztalig című hatszereplős darabba hívott, amit eleinte el sem akartam vállalni, de végül partnerek lettünk. És ott szerettünk egymásba. A Jóisten tudja úgy keverni a kártyákat, hogy a megfelelő emberek kerüljenek egymás mellé.
Hot!: Mikor merült fel benned, hogy színész leszel? Volt valaki művész a családban?
F. T.: Nem akartam tűzoltó lenni, katona, vadakat terelő juhász, soha nem készültem másnak. Édesanyám balettművész akart lenni, de ezt egy sérülés lehetetlenné tette. Könyvelőként dolgozott, és fantasztikusan rajzolt, festett – ma is őrzöm néhány képét. Én meg az iskolában verset mondtam, a televíziós közvetítéseket, a színházi előadásokat nézve éreztem, hogy valami föntről kapott hivatástudat visz a színpad felé.
Hot!: Nem vettek fel elsőre a Színművészetire?
F. T.: Harmadszorra sikerült a felvételi. A legnagyobb hálával gondolok Bodnár Sándorra, akitől a Nemzeti Stúdió két éve alatt annyit tanultam, hogy a Színművészeti Egyetemen óraadóként is segíti a tanári munkámat.
Hot!: Szinetár Miklós lett az osztályfőnököd. Milyen volt az osztályotok?
F. T.: Szerencsés osztály volt. Nagyon szerettük egymást és a tanár urat. Tóth Ildikó, Csonka Bandi, Széles László, Rusz Milán – mindegyiküket felsorolhatnám. A pálya szétszakított bennünket, de számon tartjuk egymást.
Hot!: A Rock Színháznál kezdtél. Hogy érezted magad ebben a teljesen formabontó színházban?
F. T.: Szerelem volt első látásra.
Nagyon fontos volt a csapat, mindenki jól érezte magát, nem volt jelen az intrika, az irigység, egy emberként dolgoztunk a produkciókért. Németországban vendégszerepeltünk, már fellebbentek a pletykák, de nem akartuk elhinni, amikor Várkonyi Mátyás bejelentette, hogy megszűnünk.
Megsirattuk a színházunkat.
Hot!: Következett az Operettszínház. Szinetár Miklós hívott oda?
F. T.: Nem emlékszem, hogy akkor épp milyen állást töltött be a tanár úr a színházban, de az ő fő érdeme, hogy a rockszínházasok egy részét átvitte az Operettbe. Én őt mindig egy európai Buddhának tartottam, aki nagyon okosan kezeli az élet hozta helyzeteket, mind színházilag, mind emberileg példamutatóan.
Hot!: Sok remek szerepet kaptál, operettekben, musicalekben. Van kedvenced?
F. T.: A Nyomorultak, Jean Valjean. Először a Szegedi Szabadtéri Színpadon statisztáltunk a Szinetár Miklós rendezte darabban. Kiemelkedő alkotás.
Majd, még főiskolásként, be kellett ugranom a főszerepbe Vikidál Gyula helyett, akit baleset ért. Szeretem Tevjét is, akit korábban olyan színészóriás alakított, mint Bessenyei Ferenc, de láttam Topollal és Dunai Tamással is – hálás lehet az ember a sorsnak, hogy ilyen színészi élményekben lehetett része.
Hot!: Prózai színészként végeztél, játszottál is néhány nem zenés szerepet. Nincs irántuk nosztalgiád?
F. T.: Balikó Tamás után én alakíthattam Molnár Ferenc Az ördög című darabjának főszerepét a Karinthy Színházban. Olyannyira hiányzik a próza, hogy megalapítottuk az Astrum Színházat, több darabban is együtt játszunk Anitával. Anita egyébként jógát is oktat, és engem – aki egyébként nyugodt természetet kaptam a Teremtőtől, és nem áll tőlem távol a hit – egyfajta mélyebb spiritualitás felé terelt. Olyan jól megvagyunk egymással, hogy akár házasok is lehetnénk. Megbeszéltük, hogy ha már tíz éve vagyunk együtt, akkor rendezünk egy csöndes esküvőt.
Hot!: Korábban rendeztél is. Van ilyen terved?
F. T.: Legutóbb az egyetemen a diákokkal bemutattuk a Don Juant. De mindig bizonytalankodtam, hogy vajon meg tudom-e csinálni az adott darabot: a rendezés, az más műfaj. Igaz, énekelni sem tanultam soha, mégis énekelek…
Hot!: Beindult a színházi évad. Vár rád bemutató az Operettszínházban?
F. T.: A musical a fiatalok műfaja. Mennek ki a szerepeim, de játszani fogok a Hamupipőkében. Orbán János Dénes írta a darabot, Pejtsik Péter a zenéjét, Bozsik Yvette a rendező. Az alaptörténetet kitágították, kicsit magyarra írták. Mi más lennék benne, mint a királyfi apja, Nevesincs király.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre