Idén lesz 48 éve, hogy egy szilveszteri éjszakán egymás mellé sodorta a sors és egymásba szeretett a színészlegenda és párja, Vass Angéla. Az egykori ünnepelt manöken a Metropolnak elmondta: bár sosem házasodtak össze, szétszakíthatatlan kötelék van közte és Bodrogi Gyula között, amit a mai napig tartó szerelem tesz igazán erőssé.
Már gyermekkorában tudta Vass Angéla, hogy a nála 20 évvel idősebb, akkor már sikeres színész, Bodrogi Gyula egyszer az ő párja lesz. S bár egy időre feladta ezt az álmát, férjhez ment, gyermeket szült, a legbensőbb gondolataiban mindig ott bujkált a fogadalma, amit gyermekként tett.
Hatalmas gálával ünnepelték szombaton a József Attila Színházban a 90 évét nemrég betöltő Kossuth-díjas színészlegendát. Az előadásról nem hiányzott párja, Angéla sem, akit Nemcsák Károly fel is hívott a színpadra, amikor betolták az ünnepelt gyönyörű és óriási tortáját. Bodrogi Gyula párja szinte sosem hiányzik a művész mellől, utálja, ha nem látja akár csak öt percig. Mert óvja, félti, vigyáz rá, gondoskodik róla, mert rajongva szereti, akkor érzi biztonságban, amikor mellette van. Még ha láthatatlanul is, mert ő nem akar szerepelni.
„Azt már kiszámolni is képtelenség, hogy hány éve vagyunk együtt” – kezdte a Metropol kérdésére Vass Angéla. „De arra pontosan emlékszem, amikor összejöttünk, amikor felszedtem… 1976. december 31-én hajnal háromkor egymás mellé keveredtünk a Fészekben, a többi már történelem. Volt itt minden az elején, például tíz év után dacból, mert ő nem vált el Voith Ágitól, én dacból férjhez mentem. De aztán mégis egymás mellett kötöttünk ki, és azóta el sem szeretünk mozdulni egymás mellől.”
A ma is gyönyörű és elegáns egykori manöken a gálaesten is minden pillanatban óva nézett a legendás színész felé. Lapunknak azt is elmesélte, hogy születésnapján családi összejövetel volt. Bodrogi Gyula tőle egy nagy monitoros számítógépet kapott, míg fiától egy óriási televíziót.
Mi mindent szeretünk együtt csinálni, nem titok, hogy én mindenben kiszolgálom, mert ez nekem így jó. Ha valamit nem talál, már ugrok is, imádok gondoskodni is róla. Amikor kórházba került két éve, én annyira megijedtem. El sem tudom nélküle képzelni az életemet! Mert ami köztünk van, az nem szeretet, ez a mai napig szerelem, és ez hatalmas különbség!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre