Hoppá! Te felismered a magyar színészt a 60 éves felvételen?

Forgács Gábor abból a generációból való, melynek férfitagjai még 27 hónapon át teljesítettek kötelező katonai szolgálatot. A színész-humorista most ebből az időből bukkant rá egy szívének kedves fotóra, melyen éppen koncerted ad katonatársainak. Gábor gitározott és énekelt is a seregben, de ez nem jelentette azt, hogy kibújhatott a menetgyakorlatok és a kőkemény kiképzés alól. 

A színésszel a fénykép kapcsán beszélgettünk, a már megszépült katonaévekről…  – Visszaemlékezve azért összességében jó volt katonának lenni. Huszonhét hónap alatt elég jól összekovácsolódott a csapat. 

 Megfogadtam édesapám tanácsát, mely szerint mindenkinek, aki rangban akár csak egyel is felettem áll, annak igaza van, és így el lehetett viselni ezt a ma már képtelenül soknak hangzó, több mint két évet” – kezdte lapunknak a múltidézést Forgács Gábor, akit Győrbe vonultattak be cirka hat évtizeddel ezelőtt. 

Nehéz idők voltak azok, pláne egy „kopasz” számára.

„Nagyon kemény kiképzést kaptunk, hiszen éppen akkor volt az 56-os forradalom tízéves évfordulója, ráadásul erre az időre esett a csehszlovák bevonulás is, aminek az útvonalát mi biztosítottuk. Meg kellett erősíteni a karhatalmat, és mi voltunk az erősítés” – emlékezett vissza a színész, aki majdhogynem véletlenül lett egy „katonazenekar” oszlopos tagja. 

„Akkoriban az volt a módi, hogy a tisztek az alakulótéren megkérdezték, hogy ki mihez ért, ki tud például  profi szinten sakkozni. Aztán azok, akik jelentkeztek, megkapták feladatnak a pepita kockás járólapos folyosók felmosását. Ezért amikor azt kérdezték, ki játszik valamilyen hangszeren, én arra gondoltam, hogy itt is valamilyen takarításra keresnek »önként jelentkezőt«. Mivel gitároztam, kiléptem a sorból… Csodák csodájára felvittek egy terembe, ahol meghallgatták a játékomat, és ott el is dőlt, hogy zenekari tag leszek” – magyarázta a Metropolnak Forgács Gábor, aki egy saját maga fabrikálta hangszeren játszott a szervezett, kötelező bulikon. 

„Emlékszem egy balhéra is. A környéken behirdettek minket egy bulira, mint Illés zenekar. A névválasztásnak prózai oka volt, hiszen a basszusgitárosunkat, aki a zenekar vezetője is volt, Illés Gézának hívták. Tódult is a tömeg rendesen, hiszen akkor a mindenki által ismert, valódi Illés együttes már a csúcsokon járt.” 

„Egy darabig úgy tűnt, hogy menekülnünk kell, de végül sikerült egy egész jó bulit csinálnunk. Akkoriban már jól utánoztam a kor kedvenc előadóinak a hangját, így megúsztuk” – mesélte nevetve a színész. 

„Bár azt mondhatnám, hogy zenésznek lenni nagy kiváltság volt a seregben, de sajnos nem így volt. Igaz, hogy sokat próbálhattunk, de amikor eljött a tíz kilométeres, teljes menetfelszerelésben futás ideje, mi is ott szenvedtünk a többiekkel, ahogy az ötven kilométeres menetgyakorlat alól sem tudtuk kivonni magunkat” – folytatta Forgács Gábor, aki sajnálja, hogy nem maradtak meg barátságai azokból az évekből. „A leszereléskor mindannyian azt hittük, hogy minket csak az ásó, a kapa, vagy a nagyharang tud majd elválasztani, de valójában az élet megette. Egyszer egy katonatársunknál összejöttünk egy bulira, de később az élet elsodort minket egymástól…”