A legutóbbi ’Élni jó’ című Kadarkai Imre-podcastban Fenyő Ivánnal beszélgetett a műsorvezető, ahol azt a témát boncolgatták, hogy miért jó élni. Iván beszélt a saját mélypontjairól, a szakításairól, arról, hogy hogyan sikerült felállnia, valamint arról is: ő elfogadta a tényt, hogy még nem lett férj és apa.
Fenyő Iván megható őszinteséggel mesélt mélypontjairól a műsorban.
A színész élete messziről sem egy sétagalopp, hiszen a magánéletében történt szakítások nagyon megviselték őt, amiért az alkoholba, az esti életbe menekült. Az ámokfutásnak végül egy baleset vetett véget, aminek hatására átértékelte az életét.
Mert az élet nem mindig pozitív és nem mindig csak jó. Azért jó élni, mert valamikor lent is vagyunk, valamikor sírunk, valamikor dühöngünk, valamikor elhagynak, valamikor betegek vagyunk, valamikor meghal valakink és valahol ez jó. Ez az élet. A fönt és a lent is
– kezdte a színész a beszélgetést.
Karrierjében nem voltak nagyobb törések, ám a párkapcsolataiban annál inkább. Balesete után átértékelte az életét, majd lelki elvonulásra indult, amikor sokat tanult magáról, elindult a tudatosság, önfejlesztés, spiritualitás irányába, amelynek nagyon sokat köszönhet. A mélypontjainak hála, mint mondta, ő sokkal érzékenyebb arra, ha valaki csak kívülről mosolyog, de belül romokban hever. Amikor ő a padlón volt, senki nem vette észre, senki nem figyelt rá, hogy valami nem oké. Ma már azonban nem fél segítséget kérni.
Az emberek sem, a szüleim sem figyeltek eléggé. (...) Mikor éppen az ember éjjel-nappal iszik, bulizik, csajozik, repül, akkor lehet, hogy gyanús. Hogy magamról ne vegyem el e felelősséget, valószínűleg én is egy zártabb ember vagyok, hiába tűnök nyitottnak és ilyen exhibicionistának és magamutogatónak
– emlékszik vissza Iván és azt is elmondta, hogy a pénz az nem fontos számára, hiszen nem az határozza meg az ember értékét, ezért ma már csak olyan szerepet vállal el, amit nagyon szeretne, és nem azért, mert ez a hivatása.
A színész mesélt a félelmeiről is, amit egy párkapcsolatban a szabadság elvesztésével azonosít. Nem a másiktól várja el, hogy boldoggá tegye, de a korlátozást, a görcsös ragaszkodást és a „kellesz” érzést nem szeretné többé érezni. Azt szeretné, hogy a kölcsönös bizalom lenne kapcsolatai alapja.
Ha mondjuk nem leszek apa, vagy nem leszek férj, valahol az is valamilyen értelemben jó, mert próbálom elfogadni azt, amit az élet ad
– ismerte el Iván, aki már elfogadta a tényt, hogy eddig nem lett férj és apa. Próbál együtt élni a nála hatalmasabb akarattal, szerinte mindennek oka van. Sosem ragaszkodott nagyon a házassághoz vagy a gyerekhez, eddig a karrierjére jobban koncentrált, de nem zárkózik el attól, hogy egyszer majd családot alapítson.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre