Vasvári Vivien: Ha úgy adódik, szeretnék még gyereket

32 éves vagyok, és ha úgy adódik, szeretnék még gyereket. Mindig is arról álmodtam, hogy sok gyerekem lesz. Szeretek velük lenni, jönni-menni, programokat csinálni; könnyen megtalálom velük a hangot. A közösségi médiában csak a töredékét mutatom az életünknek. Rájöttem, hogy meg kell élni a bensőséges pillanatokat, nem kell mindent kiteregetni. Felmerült bennem, hogy elvégezzek egy gyerekfejlesztéssel foglalkozó pszichológiai képzést, mert nagyon érdekel a lelkiviláguk, de jelenleg nem fér bele az életembe. Nagyon hasznosnak tartom, ha azt hallom, hogy egy gyerek jár gyerekpszichológushoz; tetszik ez a mentalitás, nem lehet elég korán kezdeni

Nyolcvanévesen is gyereklelkű leszek! Van egy ilyen énem, amit nem szeretnék elengedni. Ha gyerekprogramokon veszünk részt, például vidámparkban vagyunk, teljesen átszellemülök, és átveszem a gyerekek energiáit: én is mindenre felülök. Ugyanakkor mondhatom, hogy nagyon szigorú szülő vagyok. Önállóságra nevelem a gyerekeimet: nem pakolok be helyettük, még a négyévesnek sem! Nincsenek elkényeztetve. Mire reggel felkelek, elkészülnek az iskolába, óvodába: mindketten fel vannak öltözve, megreggeliznek, sőt bepakolnak maguknak. A nagy segíti a kicsit, de már Edward is önjáró. Amit tudok, megadok nekik – utazásokat, szép ruhát –, de a háttérben szigor és rend van. Egyszerűen muszáj! Engem is így neveltek, és hasznomra vált. A gyerekek felváltva vannak az apukáiknál és nálam, ezért különösen értékes lehet az együtt töltött idő