Varga Miklós: A csajozás miatt lettem zenész

Az István, a király ikonikus alakjának nem volt mindig szerencséje a női nemnél, ezért is lett belőle énekes. Első nagy sikerei után halomra kapta a szerelmesleveleket, sőt: női zaklatói is bőven akadtak. A Borsnak először mesélt erről az aranytorkú színészlegenda.

Az ikonikus hanggal megáldott, Máté Péter-díjas rockzenész negyven éve énekelte először az István, a király címszerepét, és ekkor, pályája csúcsán, 1984-ben jelentette meg a máig a nevével összeforrt világslágerét, az Európát is. A tavaly nyugdíjkorba lépett művészről kevesen tudják azonban, hogy fiatalon nem volt a nők egyértelmű rajongásának tárgya.

A csajozós korszak

A szebbik nem szívéhez az utat keresvén, még kamaszként, egy tábortűz mellett döntötte el Varga Miklós, hogy zenész lesz.

„Csúnyácska kamaszként észrevettem, hogy valahogy a lányok a gitárosok körül legyeskednek inkább. Hát mit csinál egy fiatal fiú ilyenkor? Gitározni tanul, és szerencsémre a nagyobbik bátyám, András tudta is, hogyan kell engem erre megtanítani. Így lett az életem a zene, a csajozás miatt lettem zenész” – vallotta be Varga Miklós, aki azt is hozzáfűzte, hogy később sokszor került kellemetlen szituációba éppen emiatt, ugyanis tömegesen jelentek meg és szinte ostromolták a nők, és túlzó viselkedésükkel hívták fel magukra a sztár figyelmét.

Rendszeresen zaklatták

Mondhatnánk, hogy elérte célját az Európa énekese, Varga Miklós, hiszen egyrészt a lába előtt hevertek a jobbnál jobb szerepek, és a nők is végre szerelmeslevelekkel bombázták a jeles művészt. Azonban voltak, akik túlmentek egy bizonyos határon is.

„Volt, aki rendszeresen zaklatott, és ajánlotta fel személyes szolgáltatásait nekem. Én erre mindig udvariasan azt mondtam: köszönöm, de nálam ez nem így működik. De talán a legextrémebb ajánlat bizonyos fiatal hölgyektől érkezett, akik ártatlanságuk elvesztésében kértek segítséget tőlem. Diplomatikusan elnézést kértem a diáklányoktól, és visszautasítottam a pikáns kérést” – magyarázta az énekes kissé pironkodva a régebbi esetet. Nem volt egyszeri az sem, hogy segítséget kellett kérnie egy-egy családtagjától, hogy megválaszolja a felé áramló szerelmeslevelek hadát.

„A már megboldogult édesapám, szegény ő segített benne, mert olyan sok rajongói levél érkezett, hogy képtelen voltam egyedül megválaszolni. Volt is ebből baj, hiszen egyszer, egy már korosodó asszony felém nyújtott egy megsárgult levelet, hogy ismét dedikáljam neki, azonban rögtön láttam, hogy ezt anno nem én írtam alá. Ekkor gyorsan lemásoltam apám írását” – vallotta be a bájos esetet a zenész, remélve, hogy nem ismer magára az anyuka.

A család szent

Mára azonban mérséklődött a túlzott rajongás az előadó körül, és boldog, kétgyermekes apaként büszke arra, hogy kitartóan kiállt a család mellett, ez volt számára mindig a legfontosabb. Olyannyira, hogy bármilyen előadást lemond, ha apaként szükség van rá, azonban erre csak egy helyzetben került sor.

„Pár hónaposak voltak az ikrek, amikor édesanyjuk felhívott, hogy siessek, mert baj van. Indultam, csapot-papot hátrahagytam! Egy félrekezelt középfülgyulladás miatt a kislányom, Vivien kórházba került, és az orvosok nem biztattak túl sok jóval. Szörnyen megijedtünk, mert meg kellett műteni azt a pici babát” – emlékezett elcsukló hangon a 20 évvel ezelőtti eseményekre a művész. Végül lánya egy kisebb beavatkozással megúszta, nem lett komolyabb baj.

Most Varga Miklós a lehető legbüszkébb húszas éveik elején járó ikreire, akikről szakmailag is csak szuperlatívuszokban beszél.

„Messzemenőkig túlhaladnak tehetségben engem már húszévesen. S noha igyekszem nem elfogult lenni, azért a legbüszkébb hadd legyek! Ha együtt állunk a színpadon, a szívem csordultig telik szeretettel” – mondta végezetül büszkén az eMeRTon-díjas előadó, Varga Miklós.