Lassan végéhez közeledik Ambrus Attila családjának első nyara az új jövevénnyel. Elmesélte, milyen mozgalmasan telt a kis kilenc hónapos Magorral az első vakációszezon, és milyen segítséget kapnak a nagyszülőktől. Kiderült azonban, hogy bár úgy tűnt, édesanyjával kibékültek és minden rendben van, mára megint rossz lett a viszony közöttük.
Ambrus Attila kisfia, Magor 2021. november 12-én született, így most volt az első nyár, amit családjával töltött. Hatalmas öröm egy kisgyermek, ugyanakkor hatalmas felelősség is társul hozzá, és nem mindig minden fenékig tejfel. Főleg így, hogy egyikük egyéves lesz, a másikuk pedig 3 éves. Erről beszélt őszintén a Borsnak Attila.
„Rengeteget megyünk mindenhova a kicsivel. Együtt medencézünk, izzadunk” – kezdte Ambrus Attila, aki elmesélte, hogy a megannyi csoda mellett azért sokszor nehéz egy kisbabával.
„Hihetetlenül mozgalmasan telt a nyár, és nem is tudom, mikor pihentem ki magamat utoljára. Ellenben én nem panaszkodhatok, akinek igazán nehéz a dolga, az a feleségem. Ugyan reggelente egyszer-kétszer be tudok segíteni, de én megállás nélkül dolgozom, így a gyerekkel való nehézségek sokszor sajnos a páromra hárulnak. Most elkezdődött az ovi, szóval végre egy kicsit kapunk levegőt. Szerencsére a feleségem szüleire tudunk számítani, és akad olyan, hogy igényt is tartunk a segítségükre, hogy néha kicsit le tudjunk pihenni” – nyilatkozta a Viszkis, aki meglepő dolgot árult el arról, hogy az ő édesanyja mennyire veszi ki a részét a nagyszülősködésből.
„Az én édesanyámmal úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. Már egyszer ki is békültünk, de ez összvissz odáig tartott, amíg be nem jelentette, hogy ő nem hajlandó eljönni a gyerekek keresztelőjére” – ecsetelte felháborodottan a keramikus, majd elmesélte, hogy anyukájával kapcsolatban milyen elhatározásra jutott.
„Ekkor jöttem rá, hogy talán végleg le kell húznom anyámat a térképről, és nem foglalkozni vele többet. Tiszteletben tartom az ő vallását, de egyszerűen nem hajlandó felfogni, hogy a világon a legelső nem Isten, hanem az unokái, a családja. Az egy dolog, hogy velem 50 évig nem foglalkozott, de nem akarom végignézni, hogy az unokáival, a gyerekeimmel is ugyanezt csinálja. A vallás az legyen az ő dolga, de innentől kezdve én már nem foglalkozom ezzel többet, nem éri meg” – tette hozzá.
Ambrus Attila nem először harcol édesanyjával, mivel az asszony a hetvenes években megismert egy vallást, amely szerint azóta a mindennapjait éli. Ahogy Attila mesélte, a faluban fekete bárányként tekintettek anyukájára annak idején.
„Az anyám Jehova tanúja, ők pedig a vallási nézeteik miatt nem ünneplik a karácsonyt. Nekik más az értékrendjük ezzel kapcsolatban is. Nem tudok mit kezdeni ezzel. Vagy tudomásul veszem, vagy bevágom a durcát. Viszont én azt vallom, hogy addig kell a szeretteinkkel együtt lenni és tartalommal megtölteni az életet, ameddig ezen a világon vannak. Utána már hiába bánjuk, ha valamit elrontottunk” – mondta Attila.
Attila úgy érzi, harmadik gyereket már nem feltétlenül szeretne.
„Ha húsz évvel fiatalabb lennék, gond nélkül. Ennyi idősen már nem hiszem, hogy felelősségteljes döntés volna. Így is folyton dolgozom, és sokszor úgy érzem, a két gyerekemmel sem tudok elég időt tölteni.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre