„Keresgéltem a kis lyukat, de nem találtam!” – Száraz Dénesen kifogott a bakelitlemez

Mindegy, hogy a harmincas években járunk, vagy éppen 2022-ben, a szenvedély és a megcsalás körülvesz bennünket. A Kék róka című tévéfilmmel igazi időutazók lehetünk, a harmincas évek Budapestjét egy izgalmas szerelmi történeten keresztül ismerhetjük meg.

Megelevenedik a korabeli főváros

Cecília a vőlegényéhez sietve útközben belebotlik egy férfiba, akivel azonnal egymásba szeretnek, ám kiderül, hogy az párja sokat emlegetett barátja, Sándor. A lavina akkor indul el, amikor Sándor megvádolja Cecíliát hűtlenséggel. „Szerepelnek a filmben archív felvételek a 30-as évek Budapestjéről – az autóknak, vonatbelsőknek, tereknek, ruháknak van egyfajta jó értelembe vett romantikája –, de ugyanakkor már modernek. Szeretném, ha derű és mosoly lenne a nézők arcán, mert ezek a karakterek ugyan rosszabbnál rosszabb döntéseket hoznak, és fura szituációba sodorják magukat, de mi is hasonlóak vagyunk, kergetjük a boldogságot, amiről nem is tudjuk, mi az pontosan” – árulta el a Megafilm legújabb produkciójának rendezője, Pacskovszky József.

Száraz Dénes: Ma minden olyan gyors

A stáb a budai Várban egy egész utcát alakított át, de forgattak csopaki villában, és a Vasúttörténeti Múzeumban is. A színészeknek – korukból fakadóan – jó pár mozdulatot be kellett gyakorolni. „Nevettek rajtam, mert rosszul raktam fel a bakelitlemezt – kezdte Száraz Dénes, a Kék róka férfi főszereplője. „Meg kellett Emőkével tanulnunk a mozdulatot, hogy úgy tűnjön, mintha abba a korba születtünk volna. Keresgéltem a kis lyukat, de nem találtam! Szerintem előtte én még nem próbáltam lemezt feltenni! Egyébként feltaláltam volna magam a dzesszkorszakban, igazából én a mai korral nem tudok mit kezdeni. Legyen szó az emberi kapcsolatokról, a nőhöz való közeledésről, vagy akár egy beszélgetésről. Minden olyan gyors… – fejtegette Száraz Dénes.

Damillal mozgatott ablaktörlő és zuhanyrózsából eső zápor

Zsigmond Emőke játssza Cecíliát, akit elbűvölt a csapatmunka és a „varázslás”. „Van egy olyan jelenet, amikor autóval megyünk Dénessel a klubjába. Elképesztő élmény volt leforgatni: egy hangárban vettük fel. A korabeli autót ketten rugóztatták, hogy úgy tűnjön, mintha menne, az ablaktörlőn damilt húztak át, hogy mozgatható legyen, a kocsi mellett lámpákat forgattak, imitálva a közvilágítást, az eső pedig zuhanyrózsából esett. Annyira csodálatos és izgalmas volt!” – mesélte Emőke, akinek a kalaptű és a csipkekesztyű is feladta a leckét. „Folyamatosan a fejemet szurkáltam vele!” – nevetett, majd folytatta: „nehezen ment, mert lendületből kellett csinálni, közben szöveget mondani, és a mozdulatra is oda kellett figyelni.”