Grosics Gyula, Szentmihályi Antal, Gellei József vagy éppen Király Gábor, Dibusz Dénes és Gulácsi Péter. Veretes a névsor, de közel sem teljes, ugyanis a magyar focikapusok mindig az érdeklődés középpontjában voltak, még akkor is, ha a csapataiknak nem ment igazából a szekér. Szendrei Józsefet, az Újpest és a válogatott kapuvédőjét kérdeztük a magyar kapustitokról.
Végy egy jó kapust, aztán majd csak összeáll a csapat – szokták volt mondani a szakértők. A magyar futball soha nem tudott annyira mélyen lenni, hogy a kapusokra is hatással legyen, nemzetközi szinten is láttak bennük potenciált. Szendrei József az 1986-os világbajnokságon egy meccsen védett, majd Spanyolországba szerződött. Szerinte a magyar kapusok sokkal többet dolgoznak az átlagnál, az RB Leipzignél Gulácsi Péter is bizonyítja ezt, hiszen az ősz legjobb kapusának választották a Bundesligában.
– Hatalmas gratuláció Gulácsi Péternek, aki egy olyan súlyos sérülés után tudott újfent a csúcsra érni, amely miatt többen meg a grundfocit sem vállalták volna – kezdte Szendrei. – Egyébként nagy titka nincs a magyar kapusok sikereinek, mindössze annyi, hogy ők jóval többet dolgoznak az edzéseken, mint a mezőnyjátékosok. De így volt ez annak idején is, mi sem elsőként rohantunk a zuhanyzóba, ha véget ért a tréning. Gulácsi is biztosan rengeteget dolgozott, aminek meg is lett az eredménye. Kijelenthetjük, hatalmas elismerés ez a németek részéről a magyar kapus felé.
A tízszeres magyar válogatott Szendrei hozzáfűzte, Gulán is fog az idő, mert a téli szünet előtti meccseken már nem volt olyan magabiztos, mint addig. Hangsúlyozta, a kapusok pontosan tudják, milyen nehéz bekerülni a kezdő csapatba, de onnan még nehezebb kikerülni.
– A megbízható kapusnál kevesebb fontos van egy csapatban. Ezért is állíthatom, hogy bekerülni nehezebb, mint kimaradni. A kapust nem cserélgeti az edző, persze kivétel mindig lehet, de ahhoz nagyokat kell lepkéznie az embernek. Meggyőződésem, hogy nem kell állandóan bravúrokat csinálni, nincs szükség a csillogásra. A kapus fogja meg azt, amit meg kell fognia, a többi úgyis jön magától. Ha benned megbíznak a társak, akkor nem kell félned attól, ha az ellenfél kapura lő...
A 70 éves, háromszoros Magyar Kupa-győztes, korábbi újpesti hálóőr szerint még nem lehet kapusnagyhatalomnak nevezni bennünket, ehhez legalább hat-nyolc magyar kapuvédőnek kellene lenni az európai nagy csapatoknál.
– Úgy gondolom, hogy ezután is lesz érdeklődés a magyar kapusok iránt, hiszen valóban elismerésre méltó, ahogyan teljesítenek. Üzenem a fiataloknak, a fejlődés titka a munka. A cél pedig mindig legyen a szemük előtt. Higgyék el, egy jó kapusra mindenkinek szüksége van – zárta Szendrei.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre