Óriási küzdelem volt Alexander Brunst élete. Csodával határos, hogy olyan mélyről indulva eljutott a világ egyik legerősebb futballbajnokságáig.
Értékes pontot szerzett vasárnap Freiburgban a kiesőzónától menekülő újonc Darmstadt a német labdarúgó-Bundesliga 12. fordulójában. A sérülése után már edzésbe állt Sallai Roland még nem került a hazaiak keretébe. Hogy a magyar válogatott sztárja nélkül is figyelemre érdemes az 1-1-re végződött meccs, az a vendégek 28 éves újonca, Alexander Brunst bemutatkozása a német topligában. Pontosabban azok a nehézségek, amiket leküzdve elért a világfutball egyik legerősebb bajnokságáig.
A futballisták többsége sokkal fiatalabban szokott átesni a tűzkeresztségen; Brunst is a 2023/24-es szezon egyik legidősebb újonca. A Darmstadt első számú kapusa, Marcel Schuhen sérülése miatt kapott játéklehetőséget a kezdőcsapat tagjaként.
– Ez egy leírhatatlan érzés. Örülök, hogy részese lehettem a mai pontszerzésünknek. Egyben óriási köszönetet kell mondanom az egész csapatnak, hogy ilyen egyszerűvé tették a dolgomat – nyilatkozta Alexander Brunst, aki korábban is csak összesen 84 meccsen szerepelt alacsonyabb osztályokban a dán Vejle és a német Magdeburg profijaként.
– Meg kellett küzdenem néhány mélyütéssel, nem volt egyszerű a gyerekorom. Finom és durva motorikus képességek nélkül születtem. Mindent tanulnom kellett, 12 évig jártam ergoterápiára. Képtelen voltam elkapni egy labdát, megfogni is nagyon nehezen, mindezekért meg kellett dolgoznom. Ráadásul félelmek is gyötörtek, nem tudtam egyedül lenni – sorolta a Darmstadt kapusa, aki úgy véli: mindezen a nehézségen az ambíciói, a hihetetlen akarata segítette át.
A Brunst által emlegetett finom motorikus képességek az apró mozdulatokat fedik, amelyeket például kézzel, ujjal, nyelvvel vagy ajakkal végzünk. A durva motorikus képességek közé pedig az olyan mozgások tartoznak, mint például a járás, mászás, futás vagy éppen az ugrás.
Egy keljfeljancsi vagyok
– véli magáról a nagy küzdő sportember. – Most mindenki láthatja, hogy bármi lehetséges. Óriási köszönet jár édesanyámnak, aki 12 évig vitt mindenhová terápiára és dolgozott velem.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre