„Edzés közben is csajoztunk” – pikáns vallomás a magyar olimpiai bajnokról

Ötven évvel ezelőtt nyert bajnokságot sorozatban ötödször az Újpesti Dózsa labdarúgócsapata. Az 1972–73-as labdarúgószezonban (is) megelőzte a Fradit és a Vasast. A régi nagy bajnokokkal találkozhattak a szurkolók és barátok az újpesti Városházán. Az egykori szupercsapatból szinte mindenki eljött, s ha már találkoztak a régi játszótársak, nem csak a meccsekről, a felejthetetlen győzelmekről ejtettek szót. Kiderült például, hogy mindösszesen négy játékos lépett valamennyi mérkőzésen pályára: a felejthetetlen gólvágó Bene Ferenc, a szélvészgyors Fazekas László, a kőkemény hátvéd Harsányi László és az elnyűhetetlen, pontos passzairól híres Dunai III. Ede.

– emlékezett Harsányi László. – Utánanéztem, elől Bene Feriék rúgtak 81 gólt, de ennél sokkal büszkébb vagyok, hogy mi négyen hátul, Noskóval, Horváth Józsival és Juhász Petivel csak 21 gólt „hoztunk” össze az ellenfeleknek.

Dunai Ede olyan titkot árult el lapunknak, amit eddig még senkinek sem mondott el, még író fiának sem, pedig az ifjabbik Ede akár regényt is írhatott volna a történetből.

Ede aztán vett egy nagy levegőt. Körülnézett, hogy a történetének főszereplője nincs-e a közelében, aztán mesélni kezdett.

– A tréningek alatt sokszor észrevettem, hogy az én barátom, a Noskó Ernő többször is a fák közé bombázza a labdát. Aztán, ahogy mondani szokás, nagy iramban elindult érte. Ennyire nem rossz focista az Ernő – mondta nevetve Dunai Ede. – Nem véletlenül lett olimpiai bajnok, ezért egyszer én is jól belebikáztam a labdába, hogy a fák közé mehessek. Mentem is, és mit látok, Ernő ott beszélget egy csinos kis csajjal, aki a mezére írta fel a telefonszámát.

Ede aztán elmesélte, hogy az öltözőben leleste a számot Noskó mezéről, és természetesen ő maga beszélt meg egy randit a lánnyal.

– Amikor Ernő megtudta, hogyan szúrtam ki vele, nem szólt, csak annyit mondott, innen nézd majd le a telefonszámot, és a combjára mutatott. Oda kérte a számokat a lányoktól.