Monspart Sarolta halála után nem kizárt, hogy a négyszeres világbajnok asztaliteniszező, Jónyer István kerül a társaságba.
A cím adományozására az önkormányzati és területfejlesztési miniszternél tehetnek javaslatot a nemzet sportolói, a sportági szövetségek, a fogyatékosok országos szakszövetségei, a sport területén működő társadalmi szervezetek, a Magyar Edzők Társasága.
A jelöltek között emlegetik a 70 éves Jónyer Istvánt, és nem érdemtelenül teszik: 4-4 vb- és Eb-címet, két Európa top 12-es első helyet szerzett, részese volt az 1979-es sportágtörténeti győzelemnek, amikor válogatottunk a vb-csapatdöntőben megverte Kínát. Sportéletünk négy nagyságát kérdeztük Jónyer esélyeiről.
Dunai Antal kétszeres olimpiai bajnok labdarúgó:
– A 70-es években uralkodott az asztalnál. Érdemei elvitathatatlanok, hiszen az 1979-es vb-n annak a csapatnak volt a tagja, amelyik a csoportküzdelmek során 5-2-re, a döntőben pedig 5-1-re verte Kínát. Nem volt kis tett!
Sike András olimpiai aranyérmes birkózó, kötöttfogású válogatottunk trénere ifjúkora hősének nevezi Jónyert.
– Akkoriban álmodoztam arról, hogy hozzá hasonló eredményt érek el. Mivel most nem látok a színfalak mögé, így azt sem tudom, hogy ki lehet a riválisa. Én Istvánra adnám a voksomat.
Hargitay András világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes úszó, korábbi szövetségi kapitány:
– Máig kiváló viszonyban vagyok Pistával, remek ember. A magyar sport a bőség zavarával küzd egykori nagyságok dolgában. Ráadásul a nemzet sportolója szép havi összeget kap, és a döntéshozók feltehetően szociális szempontokra is figyelemmel vannak.
Gedó György olimpiai aranyérmes ökölvívó:
– Drukkolok Istvánnak, hiszen egy akkoriban nem olimpiai sportágért rengeteget fáradozott társaival, Klampár Tibivel és Gergely Gabival.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre