Az Európai Unió változatlan erővel készül a háborúra

A Magyar Nemzet cikksorozatban mutatja be az európai fegyverkezést, a készülődést az orosz–európai háborúra. A háborús készülődés már a mindennapi életet is jelentősen befolyásolja – az óvóhelyek, légoltalmi szirénák, vészhelyzeti készletek – megerősítését is gőzerővel végzi. Az EU lakosságának azt tanácsolják, hogy 72 órára elegendő élelmet, vizet és alapvető holmikat halmozzanak fel, hogy fokozzák felkészültségüket egy esetleges katonai támadásra.

Az Európai Bizottság a felkészülési stratégiáját felvázolva azt mondta, hogy ösztönözni kívánja a polgárokat, hogy tegyenek „proaktív intézkedéseket a válságokra való felkészülés érdekében, mint például a háztartási vészhelyzeti tervek kidolgozása és az alapvető készletek felhalmozása”.

A stratégiát részben a németországi és a skandináv országok tervei ihlették, amelyek nyilvános tájékoztató füzeteket terjesztettek és olyan alkalmazásokat dolgoztak ki, amelyek tanácsot adnak az embereknek, mit tegyenek katonai támadás vagy más válság esetén.

„72 órás vészhelyzeti önellátást javasolunk” – mondta újságíróknak Hadja Lahbib, az Európai Bizottság készültségi és válságkezelési biztosa. Arra a kérdésre, hogy a polgároknak mit kell felhalmozniuk, a közösségi médiában található videóra hivatkozott, amelyben egy sürgősségi táskát mutat be. 

A videóban a vészhelyzeti készleteiről beszél, beleértve a vízálló burkolatú személyazonosító okmányokat, konzerveket, palackozott vizet, gyufát, egy svájci kést, készpénzt, játékkártyákat, gyógyszereket és egy kis rádiót.

Az unió azt szeretné, ha az emberek tudatosan felkészülnének egy potenciális vészhelyzetre, legyen az terroresemény vagy katonai invázió

– áll a stratégiában.

A tervek valószínűleg vegyes reakciót váltanak ki az EU-tagállamokból, amelyek különböző módon érzékelik a fenyegetéseket. Az észak-európai országok élen járnak a vészhelyzeti tervezésben. 

A svéd hatóságok azt javasolják, hogy az emberek tartsanak otthon megfelelő mennyiségű vizet, energiadús élelmiszert, takarókat, alternatív fűtést, valamint elemes rádiót.

Norvégia azt tanácsolja az állampolgárainak, hogy nukleáris baleset esetére készletezzenek be nem létfontosságú gyógyszerekből, beleértve a jódtablettákat is. A német háztartásokat arra ösztönözték, hogy saját pincéiket, garázsaikat vagy raktárhelyiségeiket alakítsák át bunkerként való használatra, míg a házépítőknek törvényi kötelezettségük lesz, hogy biztonságos menedéket építsenek be az új otthonokba – ahogy azt Lengyelország már megtette.

Hadja Lahbib, az Európai Bizottság készültségi és válságkezelési biztosa szerint a tagállamoknak kell meghatározniuk, mire van szükségük „a geopolitikai és geostratégiai helyzetük alapján” – írja a The Guardian.

Az ukrajnai háború hatására szinte minden európai ország növelte a védelmi kiadásait, sokan a NATO által célul kitűzött GDP-arányos két százalék fölé tervezik emelni ráfordításaikat, vagy ezt már meg is tették. Németországban Olaf Scholz kancellár a háború kitörése után bejelentette a „Zeitenwende”, azaz a korszakváltás politikáját: százmilliárd eurós alapot hoztak létre a Bundeswehr gyors fejlesztésére. Erre jelenleg nagy szükségük van, ugyanis Németország hiába gyárt elsőrangú fegyvereket, a két világháborúban játszott szerepük miatt hagyományosan idegenkedtek a haderő nagyobb fejlesztéseitől. A cél azonban világos, Boris Pistorius védelmi miniszter „Kriegstüchtig” („háborúra készen”, „háborús készültség”) seregről beszélt.

Franciaország szintén jelentős haderő-modernizációba kezdett. A parlament 2023-ban fogadta el a 2024–2030 közötti katonai tervezési törvényt, amely összesen 413 milliárd eurót irányoz elő védelmi célokra. Ez azt jelenti, hogy Franciaország éves védelmi büdzséje 2030-ig nemcsak nominálisan nő jelentősen, hanem arányaiban is: a kiadások várhatóan meghaladják a bruttó nemzeti termék három százalékát a következő években. 

Lengyelország a legaktívabban fegyverkező európai országgá vált a háború óta. 2024 májusában bejelentették az „East Shield” nevű, tízmilliárd zloty (2,5 milliárd dollár) értékű program részleteit a lengyel–fehérorosz és oroszországi határ védelmének megerősítésére. Ez különösen fontossá vált, mióta a hibrid hadviselés részeként Fehéroroszország és Oroszország 2021 óta többször is megpróbálta migránsok tömeges átjutásával destabilizálni Lengyelország keleti határait. Varsó 2024-ben gazdasági teljesítményének több mint négy százalékára emelte védelmi kiadásait. Ez arányaiban a legmagasabb érték a NATO-n belül az Egyesült Államok és Görögország után. 

Észtország, Lettország és Litvánia, vagyis a három Oroszország mellett elhelyezkedő balti NATO-tag védelmi költései már 2022-ben meghaladták a nemzeti össztermék két százalékát, és közösen azt a célt tűzték ki, hogy rövid időn belül háromszázalékos GDP-arányos szint fölé emelik költéseiket. Ennek megfelelően Észtország 2024-ben hozzávetőleg a GDP 3,2 százalékát költötte haderejére, Litvánia 2025-re három százalék körül tervez, Lettország pedig 2027-re éri el a három százalékot a finanszírozási tervek szerint. 

Az Egyesült Királyság szintén növelte védelmi ráfordításait a háború nyomán. 2025 elején – az időközben lezajlott kormányváltást követően – az új brit miniszterelnök megerősítette, hogy 2027-ig a GDP 2,5 százalékára emelik a honvédelmi kiadásokat. Ez évi további 13,4 milliárd font többletet jelent majd a jelenlegi szinthez képest. Az orosz–ukrán háborúban az Ukrajnának nyújtott brit segítség rávilágított a szigetország haderejének gyengeségeire, például arra, hogy jelentős lőszergyártó-kapacitás kiépítésére van szükségük. Ez a jelenség az uniós országokban is látványossá vált, így világos lett, hogy fel kell rázni a védelmi ipart. 

Európa ébredése?

2025 márciusában Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bemutatta a „ReArm Europe” nevű ötpontos tervet, amelynek célja Európa védelmi iparának megerősítése és katonai képességeinek növelése. 

A „White Paper for European Defence – Readiness 2030” című dokumentumot az Európai Bizottság 2025 márciusában tette közzé. A dokumentumban foglalt fő célkitűzések között található az európai hadi képességbeli hiányosságok megszüntetése és a védelmi ipar támogatása, az egységes védelmi piac elmélyítése és az innováció felgyorsítása és Európa felkészültségének növelése a legrosszabb forgatókönyvekre. A „fehér könyvben” hangsúlyozzák, hogy Európának proaktívan kell cselekednie saját biztonsága érdekében, és mindig fel kell készülnie a legrosszabb forgatókönyvekre is. 

Hitelfelvétel, újra

A védelmi kiadásokat vagy azok egy részét közös adósságkibocsátásból finanszírozná Európa. Az új amerikai adminisztráció lépései felgyorsíthatják a terv megvalósítását: Trump kijelentései, miszerint Európának saját biztonságáról kell gondoskodnia és Ukrajnának biztonsági garanciákat kell nyújtania Oroszországgal szemben, sürgetik az uniót, hogy gyorsan teremtsen forrásokat katonai beruházásokra. Ennek eredményeként az Európai Bizottság 150 milliárd euró értékű közös adósság kibocsátását javasolta az európai fegyvervásárlások finanszírozására – mindezt a már említett 800 milliárd eurós csomag részeként. A közös hitelfelvételt ellenző országok, mint Hollandia most kevésbé ellenállók, mivel Németország támogatása megváltoztatta a vita jellegét. 

Hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak először a már meglévő eszközöket és lehetőségeket kellene kihasználniuk a védelmi képességek növeléséhez, mielőtt újabb közös adósságvállalásról döntenének. 

Közös európai haderő?

Az ismert amerikai nemzetbiztonsági agytrösztjének, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának (CSIS) egyik közelmúltbeli elemzése szerint Európa védelmi struktúrája, amely több nemzeti hadseregre támaszkodik, nem hatékony és nem fenntartható az Egyesült Államok támogatása nélkül. Bár a kontinens közel kétmillió katonával és évente körülbelül 338 milliárd dolláros védelmi kiadással rendelkezik, a forrásokat nem használhatják fel megfelelően a széttagolt és párhuzamos katonai képességek miatt.

Az igényes jogi, alkotmányjogi és nemzetközi jogi írásairól ismert Verfassungsblog egyik cikke három kulcsfontosságú döntést mutat be, amelyeket az Európai Unió tagállamainak meg kell hozniuk a közös európai hadsereg létrehozásához. Először is, a tagállamoknak el kell dönteniük, hogy milyen mértékben hajlandók megosztani szuverenitásukat és döntéshozatali hatalmukat egy közös védelmi struktúrában. Másodszor, meg kell határozniuk a közös hadsereg finanszírozásának módját, figyelembe véve a tagállamok eltérő gazdasági helyzetét és védelmi kiadásait. Harmadszor, a tagállamoknak konszenzusra kell jutniuk a közös hadsereg stratégiai prioritásairól és a bevetés feltételeiről, tekintettel a különböző nemzeti érdekekre és fenyegetésérzékelésekre. Mindez bizonyosan nem lesz gyors és egyszerű folyamat. 

Polgári védelem

Az eddigiekből látható, hogy míg egy uniós haderőfejlesztés viszonylag gyorsan tető alá hozható, addig a közös európai haderő létrejöttéről még hosszú évekig nem lehet majd beszélni. Van azonban olyan terület, ahol az uniós tagállamok szintén előrelépést értek el a korábbi évtizedekhez képest: ez a leromlott polgári védelmi infrastruktúra felújítása, amely a hidegháború utáni évtizedekben Európában sok helyen leépült. Itt főleg a különböző óvóhelyekről, légoltalmi szirénákról, vészhelyzeti készletekről van szó.

Az orosz–ukrán konfliktus 2022-es fellángolása után számos ország kezdett építkezésbe. Németországban törvényt akartak hozni arról is, hogy új építésű többlakásos házakban kötelező legyen védett pincét kialakítani – ahogyan azt Lengyelország már megköveteli. 

A lengyel hatóságok pedig ingyenes jódtablettákat készítettek elő az ukrajnai zaporizzsjai atomerőmű körüli harcok miatt kialakult nukleáris balesettől való félelmek miatt. A tablettákat iskolákba, városházákra és tűzoltóságokra szállították, hogy szükség esetén gyorsan elérhetők legyenek. 

Számos jelből az látható tehát, hogy Európa háborúra készül. De a kontinensnek van-e ehhez kellő hadereje?