Ma még megnézheted Tóth László természetfotós kiállítását!

Az élőhelyek egyre szűkülnek, ahonnan kiszorulnak az őshonos állatfajok, és új élőhelyet keresve útnak indulnak. Úgy tűnik, városunk, és kicsit tágabb környezetünk megfelelő számukra a megélhetéshez. A természeteshez közeli feltételeket megtalálják parkjainkban, vizeinkben, telepített erdősávokban, és akár ipari létesítményeink területén is.

„A természet szeretetét azzal a levegővel szívtam magamba, ami gyerekként a Muhi körüli erdőkben és mezőkön körülvett. Mindig is érdekeltek a madarak. Balogh Gyula madarász barátommal az erdei fülesbaglyok városi megtelepedését kutattuk. Mivel a fülesek természetes fészkelőhelyein a varjúfészkek megfogyatkoztak, éveken keresztül műfészkeket helyeztünk ki a környéken és a város szélén, melyekben a baglyok sikeresen nevelték fel fiókáikat.

Mostanában, ha időm engedi, a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozó Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet, vagy másik nevén a Kis Hortobágy természetvédelmi munkáiba segítek be önkéntesként. Itt Seres Nándor barátommal olyan ritka fajok visszatelepítésében veszek részt, mint a szalakóta, fekete gólya, vagy a kék vércse. Odúkat, műfészkeket, költőládákat helyezünk ki számukra, ezeket karbantartjuk, és a sikeres fészkelések végén, ha eljön az ideje, a fiókákat meg is jelöljük a további kutatások megkönnyítésére. Célul tűztem ki, hogy ezeket a gyönyörű madarakat kicsit kijjebb »csaljam« a természetvédelmi terület peremén túl, a szülőfalum körüli erdőkre-mezőkre is. Amíg legeltetéses állattartás van, addig erre az esély is megvan. Alsó tagozatos diák korom óta nyomom a fényképező gombját, így fotósként természetes volt, hogy a madarakról fotókat is készítsek. A városlakó madarak sokszor nagyon szelídek, megszokták az ember jelenlétét, így viszonylag könnyű őket fotózni. De hogy ne a véletlenen múljon egy-egy kép elkészülte, elkezdtem leseket építeni, amit kihelyezve megszoknak a madarak, őket kevésbé zavarva lehet fotózni a mindennapjaikat. Lenyűgöz a sokszínűségük. A pandémia miatt több időt tudtam eltölteni megfigyelésükkel, fotózásukkal. Legjobban a hétköznapi ember számára szabad szemmel nem nagyon érzékelhető gyors pillanatokat szeretem megörökíteni. Ez a – leghíresebb hazai természetfotósunk, Máté Bence által is megfogalmazott – »vértelen vadászat« a hosszú zsibbasztó órákat röpke percekké tudja zsugorítani.”

A kiállítás január 2-ig tekinthető meg.

A belépés díjtalan
Helyszín: MOMkult, Reich Károly Galéria (1124 Budapest, Csörsz u. 18.)