Novák Katalin: „A magyar gyermekekben látjuk a jövőt”

„ „Maradok, aki vagyok” – üzente a köztársasági elnöki jelölést elfogadó posztjában a közösségi médián keresztül. Milyen államfő szeretne lenni?” - kérdezte Novák Katalintól a Magyar Hírlap.

„Megtisztelő, hogy Magyarország első női köztársasági elnöke lehetek, amennyiben a parlament támogatni fog. Ennek a személyemen messze túlmutató jelentősége van. A kormányzatban nyolc éve vezetőként képviselem a magyar családok, gyermekek ügyét, amelynél megítélésem szerint nincs fontosabb, sorsdöntőbb kérdés. Másrészt nőként tölthetem be ezt a tisztséget, ami a történelmünkben először fordul elő, és ez különös felelősséget ró rám. Természetesen nemcsak a nők, hanem a férfiak, az egész magyar nemzet köztársasági elnöke leszek.”

„Megválasztása esetén biztosan sok lány, fiatal nő tekinti majd példaképnek, bizonyítéknak arra, hogy nőként is lehet a közéletben fontos pozíciót betölteni, át lehet törni az üvegplafont. Mekkora teher ez? Vagy inkább feladat, felelősség?”

„Abban a kiváltságban van részem, hogy három gyermeknek adhattam már életet, és akinek van gyermeke, az tudja, a gyermekeink számára követendő példák vagyunk jó és rossz dolgokban egyaránt, akár akarjuk, akár nem. Mindennap háromszorosan tapasztalom, hogy a továbbadott minta mekkora felelősség, és ha ezt a nemzet egészére terjesztem ki, akkor most ugyanezt a felelősséget érzem megsokszorozva. Az államfői tisztség azt is jelenti, hogy az embernek úgy kell viselkednie, olyan értékeket kell képviselnie, amelyek mások számára is követendőek lehetnek. Bízom benne, hogy meg fogok felelni ennek az elvárásnak.”

Feleségként, anyaként nem tart a tisztséggel együtt járó változásoktól? Férje, gyermekei hogyan viszonyulnak a jelöltségéhez?

„'A férjemmel a hivatalba lépést megelőzően ünnepeljük majd a húszéves házassági évfordulónkat. Hálás lehetek azért, és szerencsésnek is érzem magam, hogy két évtizedes házassággal a hátunk mögött vághatunk bele ebbe a közös feladatba. Ő lesz az első köztársasági elnöki férj titulussal rendelkező férfi az országban, ami azért is fontos, mert bár a jelöltséget én vállaltam, a tisztséget én fogom betölteni, ez nem magánszám, nem one-woman show. A családunkról is szól, és kiemelten a férjemről. A legnagyobb fiunk már felnőtt, a két kisebb gyermekünk is tizenéves, így abban az életkorban vannak, amikor már elég önál­lóak, és érzik a súlyát az előttünk álló öt évnek. Erről beszélgettünk is velük az utóbbi napokban, és úgy érzem, nagyon érett tinédzserként állnak hozzá – értik, érzik, hogy az ő életük a következő években valamelyest más lesz, mint a kortársaiké”

„Családbarát Magyarország – családokért felelős miniszterből köztársasági elnök. Azokat a szakpolitikai kérdéseket, amelyekkel eddig foglalkozott, még erősebben vagy kevésbé fogja tudni képviselni államfőként hazai és nemzetközi szinten?”

„ Január elsejétől már nem én töltöm be ugyan a miniszteri tisztséget, hogy a felkészülésre tudjak koncentrálni, de a családpolitika biztosan jó kezekben lesz. Az elmúlt években egy ütőképes szakmai csapatot építhettem fel, alapítottunk egy kutatóintézetet, a KINCS-et (Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért). Akik itt dolgoznak, minden energiájukkal és tudásukkal a családok ügyét szolgálják a jövőben is. Nagyon sok döntés született meg az elmúlt tizenegy évben, ebből pedig a kétezer-tizennégytől mostanáig tartó időszak az én felelősségi köröm volt közvetlenül is.

Ha belegondolok abba, mi várható jövőre – hogy csak néhány példát mondjak: a huszonöt év alattiak személyi jövedelemadó-mentessége, a tizenharmadik havi nyugdíj teljes körű visszavezetése, a gyermeket nevelő családok szja-visszatérítése – miközben folytatódik mindaz, amit korábban elkezdtünk, akkor úgy érzem, időarányosan nem keveset végeztünk. Biztos vagyok benne, hogy a munkát hasonló lendülettel fogja az utódom folytatni egy reménybeli következő kormányban. Ami a kérdés nemzetközi dimenzióját illeti, az mindenképp feladatom lesz. A köztársasági elnök nemcsak a nemzet egységét jeleníti meg, hanem az országot képviseli a legmagasabb szinten. Ehhez hozzátartozik majd a családközpontú magyar gondolkodás népszerűsítése is.”

Ez több, mint kormányzati munka. Hazánk egyedülállóan gazdag családszervezetekben, az egyházaknak kiemelt szerepük van a magyar családok támogatásában, és a vállalati szféra is egyre inkább elkötelezett a családok támogatása iránt, nem beszélve a tudomány világáról. Ez is jól mutatja, hogy Magyarországon hány intézmény és közösség gondolkodásában áll középpontban a család. Elnöki szinten fogom képviselni, hogy a család egész nemzetünk kiemelt ügye. A családbarát Magyarország olyan cél, amiért együtt dobban a szíve a legtöbb magyarnak, pártszimpátiától függetlenül.„

” Milyen a családpolitikánk nemzetközi megítélése? Ha jól tudom, a hónap elején járt Londonban, ahol újságírókkal, parlamenti képviselőkkel beszélgetett erről.„

”Az elmúlt évek egyik eredménye, hogy elkezdtek odafigyelni ránk, a családpolitikánk híre szinte mindenhova eljutott.„

”Minek köszönhető ez?„

”Látják a nemzetközi összehasonlításban is jó gazdasági, illetve demográfiai mutatóinkat. A számok magukért beszélnek: nálunk nőtt legnagyobb mértékben a házasságkötések száma és a gyermekvállalási kedv, miközben csökken a terhességmegszakítások és a válások száma. Látszik, hogy jó irányba mozdultunk. Világszinten mi fordítjuk GDP-arányosan a legtöbbet családtámogatásokra – mindezt sikeres gazdasági eredmények mellett. Ráadásul ez értékválasztás is, a családok melletti határozott kiállás, a szülők és a gyermekek jogainak védelme. Kívülről azt látják, tőlünk talán tanulni is lehet, de mindenképpen érdemes megérteni, mi zajlik Magyarországon.

Ez volt a tapasztalatom Londonban, valamint akkor is, amikor a japán partnereimmel tárgyalok, a balkáni országokból érdeklődnek, vagy amikor nézem az olasz jobboldali pártok, a lengyelek vagy a balti államok kormányprogramjait. Ezekben rendre megjelenik, akár kimondva is, hogy a gondolatot, módszert Magyarországtól veszik át. Nemcsak általánosan érdeklődnek tehát, hanem egészen konkrét intézkedéseket is átvesznek, igyekeznek megvalósítani.

„Ehhez képest a baloldal sokszor osztogatásnak nevezi a fenti támogatásokat, különösen most, a választások előtt. A járvánnyal terhelt gazdasági helyzetben bevezetett új intézkedésekkel nem teljesít erőn felül a kormány?”

„A családokra fordított összeg nem kiadás, hanem befektetés. Annak van esélye egy válsághelyzetet túlélni, aki előremenekül, hosszú távon gondolkozik. Nem megszorításokban hisz, hanem éppen ellenkezőleg: a jövőről szóló gazdasági, emberi minőségbe való „beruházásokban”. Azzal tesszük a legtöbbet ezért az országért, hogy a születendő magyar gyermekekbe fektetünk be, illetve azokba a leendő vagy már gyermeket nevelő szülőkbe, akik mindent megtennének a gyermekeikért. Jövőre a GDP 6,2 százalékát fordítjuk családtámogatásokra, ami GDP-arányosan több mint kétszer, nominálisan három és félszer akkora összeg, mint tíz éve, mindösszesen háromezer-hatszázmilliárd forint. Ez egyértel­műen kifejezi, hogy mi a magyar gyermekekben látjuk a jövőt, és nincs jobb befektetés, mint őket támogatni.”

„Ami a járványhelyzetet illeti: hogyan élte meg az elmúlt időszakot személyesen és szakmailag?”

„A mindennapjaink természetes részéve vált az újratervezés. Valaki ebben jó, más viszont nem szereti, ha nem a megszokott rendben mennek a dolgok, nem az eltervezett menetrend szerint alakul az élete. Tragédiák övezték az elmúlt két évet, veszteség, félelem és az ebből fakadó kiszolgáltatottság. Ebben a bizonytalanságban kapaszkodót tud jelenteni az Istenbe vetett hit. Akinek ez megadatott, annak könnyebb megtalálni ezeket a kapaszkodókat. Ez a családban a mi személyes tapasztalatunk. Bár amikor édesanyám elkapta a koronavírust, annak ellenére összeszorult a gyomrom, hogy nagyon jó fizikai, lelki, szellemi, egészségi állapotban van, de már hetven évet meghaladó korú. Féltem attól, mi fog történni. És ez a félelem mindenki életében ott van.

Nem beszélve azokról, akik most nem tudnak együtt ünnepelni, mert karanténban, kórházban vannak. Ez a betegségtől, a vírustól, az ismeretlentől való, váltakozó intenzitású félelem eleve olyan falakat épített közénk, amelyekre nem számítottunk, és amelyeket majd le kell bontanunk. Annak örülök, hogy Magyarországon relatív szabadságban tudtuk ezt a két évet megélni, és bízom benne, ez így is maradhat. Mindenki tehet azért, hogy ez így is maradjon.”

„Azzal, hogy beoltatja magát?”

„Ez az egyetlen valódi eszköz, ami rendelkezésünkre áll. Érdemes élni vele, ha nem magunkért, akkor családunkért, hozzátartozóinkért, barátainkért, közösségeinkért. Ha legalább ennyit meg tudunk tenni, akkor tegyük meg, hiszen a tavalyi évvel ellentétben, hála Istennek, van vakcina is.”

„Melyik volt az év legnagyobb küzdelme, nehézsége? És melyik a legjobb pillanata?”

„A nehéz járványhelyzetben képesnek kellett lennünk kitartani a korábban meghozott döntések mellett. Ilyen volt a fiatalok szja-mentessége vagy a dolgozó kismamák szülés utáni kiemelt anyagi támogatása. Küzdöttünk a magas nyugdíjprémiumért, a tizenharmadik havi nyugdíj gyorsabb visszavezetéséért, a bölcsődeépítésekért, hogy megmaradhasson a babaváró hitel, a csok, hogy elindulhasson az otthonfelújítási támogatás. Ezek megőrzése jó értelemben vett küzdelem, hiszen a forrást elő kell teremteni rájuk. És ahogy mondtam, ez a családpolitika befektetés a jövőbe, ugyanakkor drága befektetés. Úgyhogy alapvetően az év kihívásának és szakmai sikerének is azt tartom, hogy a járványhelyzet dacára sikerült a támogatásokat még tovább erősítenünk.”

„Részt vett Emmanuel Macron francia elnök múlt heti látogatásán, amely a nyilatkozatok alapján szívélyesnek tűnt. Közeledtek az álláspontok?”

„Számomra azért is lesz izgalmas az elkövetkező öt év, mert eredetileg diplomatának készültem, ezt is tanultam az egyetemen, a Külügyminisztériumban kezdtem a pályám, érdekel is a diplomácia világa. Emmanuel Macron elnök látogatásában a véleménykülönbségek mellett legalább olyan fontosak voltak a közös pontok. Nekem személyes ügy is a magyar–francia kapcsolatok, a francia Becsületrendet is megkaphattam. (Novák Katalin amellett, hogy folyékonyan beszél franciául, volt frankofón ügyekért felelős miniszteri biztos, 2018 óta pedig az Országgyűlés Magyar–Francia Baráti Csoportjának elnöke – S. K.) Örülök annak, hogy a franciákkal a legmagasabb szinten jó kapcsolatokat ápolunk.

Ez nem jelenti azt, hogy minden kérdésben egyetértünk, de vannak olyan ügyek, ahol sikerült hasonló vagy azonos érdekeket találnunk, ilyen például az atomenergia vagy az európai határok védelmének fontossága. Bizonyos vonatkozásban ilyen még a migráció is, még akkor is, ha Franciaországnak a történelméből fakadóan is teljesen más a bevándorláshoz való viszonyulása, mint hazánknak. A saját álláspontunkból mi nem engedünk, de ha a kölcsönös tisztelet talaján állunk, és elfogadjuk, hogy mások a szempontjaink, az már jó kiindulási alap. Ebben Macron elnök jó partner, mert képes a tisztelet hangján beszélni.

Az elnöki látogatásnak, a miniszterelnökkel folytatott kétórás kétoldalú találkozó mellett fontos része volt a visegrádi négyekkel való tárgyalás. Személyesen azt tapasztaltam, hogy a francia elnök felismerte: a V4-ek komoly tárgyalópartnerek, ráadásul a demográfia, gazdasági súly, az érdekek érvényesítése szempontjából akkora erőt képviselnek, amivel számolnia kell az uniós francia elnökségnek, de általánosságban véve annak a francia államfőnek is, aki Európában fontos szerepre készül következő ciklusában. Legyen itt szó akár Emmanuel Macronról, akár bármelyik potenciális jelöltről.

”Az utóbbi hetekben mindezek mellett egy másik kiemelt fontosságú „ügy” is lekötötte a figyelmét: megjelent az Ami a miénk… Ötven írás a családról című kötet, amelybe nemcsak írt, a kötet szerkesztője is volt.„

”Ennél többről van szó, ez az én gyermekem, ötletem, önként vállalt feladatom.„

”Fontos, hogy olvassunk a családról?„

”A család életünknek az a szövete, amelyből akkor is táplálkozunk, amikor ezt nem vesszük észre. A kötetben ötven ismert ember mondja el, mit gondol a családról, számára mit jelent, miért fontos. Olyanokat kértem fel szerzőnek, akikre érdemes oda­figyelni. Sportolók, művészek, egyházi méltóságok, tudósok, vállalkozók gondolatait olvashatjuk. Ez nem egy egyszeri olvasmány, érdemes újra és újra elővenni. Izgalmas volt megtalálni ezt az ötven alkotó, gondolkodó, cselekvő, a közösségekért tenni képes embert, és rájuk irányítani a figyelmet. Örülök annak, hogy olvasói igény is van a családokról szóló igényes olvasmányra, mert a kötet elfogyott a könyvesboltokból, elkapkodták.„

”A kötet címe Simone Weil ismert gondolatának – „meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk” – részlete. Miért ezt választotta?„

”Ha képesek vagyunk vágyakozni az után, ami megadatott, ami már a miénk, akkor boldogabbak lehetünk. Ha nem mindig arra vágyunk, ami a másé, ami elérhetetlen, jövőbeni vagy csak ígéret. Jó, ha tudunk örülni a saját házastársunknak, gyermekünknek, a szüleinknek, annak, amivel foglalkozhatunk, a hivatásunknak, vagy éppen csak annak, hogy azokkal, akkor és úgy élhetünk meg egy pillanatot, ahogy. Ha ezt megtapasztaljuk, ha csak néha eljutunk idáig – mert ezt persze nehéz az élet egészére kivetíteni, tudom –, akkor boldogabbá válhatunk. Ha ebben a felismerésben segít az olvasás, akkor már nem hiába született meg ez a kötet.„

”Pilinszky János Hitünk titkairól című, ezerkilencszázhetvennégyes karácsonyi írásában úgy fogalmazott, a fenti gondolatnak rokona az advent, „a várakozás megszentelése”, amikor valami olyanra várunk, vágyakozunk, ami biztosan eljön. Hogyan ünnepelnek? Vannak családi szokásaik, hagyományaik?„

”Igen, vannak. Az egyik átöleli az egész adventi időszakot, ez pedig a lelki készülés. Hiszen az advent várakozása nélkül nincs igazi szenteste. Ezért volt fontos, hogy ott tudtunk lenni a vasárnapi istentiszteleteken a gyülekezeti közösségünkben. Szenteste napján is a templomi közösségünkkel örülhetünk Krisztus születésének. A családban évről évre készülünk valamilyen saját készítésű ajándékkal is. Jó látni, hogy ez már a gyerekeinknek is fontos, megértették, mitől más az az ajándék, amire időt fordítunk.

A kis unokaöcséink örömmel hordják a tavaly általam kötött pulóvereket, a kollégáimnak is jólesik a házi szaloncukor. Idén saját mogyorókrémet készítettünk. Számomra karácsonykor kiemelten fontos a nagy családi együttlét, idén a szüleimmel, a testvéremmel és családjával együtt tudjuk tölteni a karácsonyt, férjem szüleivel, sógoromékkal és az ő gyerekeikkel is tudunk találkozni. Kicsi korom óta nagy családi körben karácsonyoztunk, és nagyon hálás vagyok, hogy ezt a gyermekeinknek is megadhatjuk. Bízom benne, hogy a legtöbb család együtt ünnepelheti az idei karácsonyt! Már ez is ajándék.„