Kislányával és kisfiával kézen fogva, harmadik gyermekével a szíve alatt menekült Ukrajnából Magyarországra a háború elől Puskás Tünde.
Végül sikerült eljutniuk a határhoz, ahol sírva burkolózott férje karjába, aki már ott várta őket. De rövid ideig tartott a boldogság, másnap hatalmas fájdalmakra ébredt.
Puskás Tünde végtelenül boldog volt, amikor kiderült, hogy kislánya és kisfia után újra kisbabát vár. Nem volt betervezve az újabb gyermekáldás, mégis örültek, hogy bővül a család. Az édesanya nagyon vigyázott magára, még akkor is igyekezett megőrizni a nyugalmát, és nem pánikolni, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Eleinte úgy is gondolkodtak a férjével, hogy ők ott Kárpátalján biztonságban vannak. De hallva az egyre erőszakosabb háború híreit, a menekülés mellett döntöttek.
„Akkor még meg sem fordult a fejünkben, hogy rémálommá válik a családunk, országunk élete. Eleinte abban is biztosak voltunk a háború kitörése után, hogy minket itt nem érhet baj. De végül jobbnak láttuk menekülni” – kezdte szomorú történetüket Tünde. Az édesanya négy órán keresztül gyalogolt a pokolból, a félelem összeszorította a szívét, hogy nem találkozik újra férjével, és nem vehetik kezükbe születendő babájukat.
„Nem tudtuk, túléljük-e, hogy nem ér-e menekülés közben bennünket támadás” – kezdte Puskás Tünde. –„ Igyekeztem erős maradni a gyerekek miatt, és folyamatosan bízni benne, hogy újra egyesül a család, és szeptemberben megszületik a meglepetésbabánk. Annyira boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy jön egy újabb angyal” – mesélte Tünde a Borsnak, majd folytatta:
„Órákon keresztül csak mentünk és mentünk, de végül megérkeztünk a férjemékhez, akik a határnál vártak ránk.” Férje végigizgulta azokat az órákat, amíg kintrekedt családja gyalogolt több száz ismeretlennel együtt.
Tünde (bal szélen) nem mondott még le a 3. gyermekrő Fotó: Bánkúti Sándor
A család boldogsága azonban nem tartott sokáig, az édesanya másnap reggel rosszul lett, erős alhasi fájdalmai voltak, tudta, hogy nagy a baj.
„Meghalt a kisbabám” – folytatta. „Nagyon fájt, bevittek Ófehértón a sürgősségire. A félelem, a stressz megölte a 12 hetes kicsikémet, ki kellett venni, sosem tarthatom már a kezemben…” – mesélte megtörten Tünde, aki azonban gyorsan azt is hozzátette: nem adják fel a reményt, hogy legyen harmadik gyermekük. Még ebben a nehéz helyzetben sem.
„Ha megadja az Úr, mi elfogadjuk, és végtelenül hálásak leszünk érte...” – zárta gondolatait az édesanya.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre