Így látta Budapestet: Tudtad, hogy ez a híres magyar fizikus fotózással is foglalkozott? Fotók!

Eötvös Lórándról kevesen tudják, hogy már fiatalon érdeklődött az irodalom iránt: tagja volt az iskolai önképzőkörnek, és maga is tollat ragadott – mintegy hetven verse maradt fenn tőle. Az érettségit követően azonban más irányba fordult, és jogot kezdett tanulni. Harmadik, s egyben legmélyebb vonzalma a természettudományokhoz kötötte: 1865 nyarától saját erőből kezdett matematikát, kémiát, valamint ásvány- és kőzettant tanulni, s egy ideig a jogi tanulmányait is párhuzamosan folytatta - olvasható az Eötvös Lóránd Kollégium ismertetőjében.

Az egykori fizikus fotózással is foglalkozott, gyűjteményéből számos kép fennmaradt, amelyből a Fortepan weboldaláról szemezgettünk. Ezekből hoztunk most néhányat, amelyeket az 1900-as évek előtti Budapesten készített. Igazi időutazás!
 

Már az 1880-as évek végén megjelent a nyilvánosság előtt fotóival. 1888-ban a Magyarországi Kárpát Egyesület által szervezett amatőr fotókiállításon nemcsak szervezőként működött közre, hanem maga is bemutatott felvételeket. Hasonló szerepet vállalt 1896-ban is, amikor a Fényképészek Körének engedte át az Akadémia dísztermét, hogy ott rendezzenek kiállítást. Tagja volt az első hazai fotóklubnak is, ahol több alkalommal tartott vetített képes előadásokat; például a Dolomitokban készült felvételeiből készített diavetítésével aratott sikert. A kortársak különösen azt méltatták, ahogyan a köd és a felhők játékát meg tudta ragadni képein.

Felvételei között egyaránt találunk természetjárás közben készült tájképeket és Budapest mindennapjait bemutató városképeket. Megörökítette többek között a Lánchidat, a Múzeum körutat, az Állatkertet és a Vigadót is – sokszor meglepő nézőpontokból, alul- vagy felülnézetből. Előszeretettel használt sztereótechnikát, amely két objektívvel vagy speciális sztereókamerával készült, s a képeket sztereoszkópon keresztül háromdimenziós hatással lehetett megtekinteni.

Nemcsak a hagyományos fényképezésben jeleskedett: Eötvös készítette az első magyarországi röntgenfelvételt is, amely saját kezét ábrázolta. A Természettudományi Közlöny 1896-os januári száma számolt be erről a szenzációs kísérletről.

Eötvös fotográfiai hagyatéka a 21. században is figyelmet keltett. 2019-ben például Dél-Tirolban, Toblachban rendeztek kiállítást sztereofotóiból, amelyek a Dolomitok lenyűgöző tájait mutatták be. Ugyanebben az évben az MTA emlékalbumot adott ki, amely a tudós sokoldalúságát – tudományos munkásságát, természetjáró szenvedélyét és fotós tevékenységét – egyaránt bemutatta. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szintén feldolgozta és közzétette fényképeit a „Csak képek” sorozatban, amelyben a városi és magánéleti témájú felvételek különös értéket képviselnek.

Eötvös Loránd fényképészeti munkássága megmutatja, hogy a fizikus nemcsak a gravitáció és a kísérleti fizika területén hagyott nyomot, hanem a vizuális kultúrában is. Fotói egyszerre dokumentumok és művészi alkotások, amelyek érzékenyen rögzítik a 19. század végi Budapest hangulatát és a természet szépségét. A röntgenkísérletekkel, a sztereofotókkal és a szokatlan perspektívákkal Eötvös a korszak fotográfiai úttörői közé emelkedett.