Néha annyira bele tudunk süppedni az önsajnálatba és a kilátástalannak tűnő helyzetbe, hogy észre sem vesszük: jön a kedvező változás!
Éjszakai mínuszok, korai sötétség, ünnepek utáni üresség, munkahelyi, magánéleti nehézségek... Mintha nem ezt kívántuk volna másoknak és persze önmagunknak is újévkor! Már most csapnivaló 2024? Ne engedjünk az elkeseredésnek, csüggedésnek, jusson eszünkbe, a hullámvölgyeket érzelmi csúcsok követik, nehézségek nélkül közel sem értékelnénk úgy a pozitív változásokat! S hogy mindezek nem puszta frázisok, vigasztalásnak szánt üres szavak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az Astronet által összegyűjtött 7+1 jel, ami pozitív változást jelez! Figyelj rájuk, több mint reménykeltőek!
Egyre többször azon kapod magad, hogy nem aggódsz. Az élet félelmek nélkül is működik, sőt, ha visszatekintesz, rájössz: a legtöbb dolog, ami miatt aggódtál, alaptalan volt. Nem beszélve azokról a helyzetekről, amikről akkor úgy tűnt, kedvezőtlen fordulatot vettek, ám később kiderült: nem is alakulhattak volna jobban! Az effajta felfedezések, rádöbbenések megerősítenek abban, félre az önsorsrontó gondolatokkal, hozzuk ki a legtöbbet az életünkből!
A tervekhez, elképzelésekhez való görcsös ragaszkodás nem egy esetben fölösleges és értelmetlen nehézséget szülhet, ha pedig borul a papírforma, az extra terhet rakhat a válladra. Az élet úgy az igazi, ha van benne egy kis váratlan, előre megtervezhetetlen. Erre akár egy spontán találkozás is ráébreszthet, amikor véletlenül összefutsz valakivel, akit rég láttál, a beszélgetés pedig kifejezetten kellemes élményt nyújt. Nem baj persze, ha vannak terveink, de engedjük, hogy tőlünk függetlenül is megtörténjenek dolgok.
Néha olyan kevés is elég a boldogsághoz! Ha érezzük az arcunkon a napsütést, ha felrémlik egy kedves emlék, ha orrunkba kúszik egy kellemes régmúltat, személyt idéző illat vagy felcsendül egy dallam... Apróságok, melyek mosolyt csalnak az arcunkra, és lehet, csak egy pillanatig úgy érezzük: élni jó! Éljük át a pillanatot! Még akkor is, ha csak egy pillanatig tart, mert igazi és a miénk. Ebből táplálkozhatunk, töltekezhetünk, lendületet, jobb kedvet nyerhetünk!
Elment az orrunk előtt a busz? Bosszankodhatnánk, pedig lehet, ha elérjük, egész úton állva nyomoroghatunk, a következőn meg lehet, hogy lesz ülőhely! Hosszú a sor a pénztárnál? Lehet, pont ennyi idő kell ahhoz, hogy eszünkbe jusson: valamit még szerettünk volna venni, de jó, hogy most ugrott be, nem pedig akkor, amikor már teli szatyorral kimentünk az üzletből... Az ilyen apró továbbgondolások máris hálával tölthetik meg a felesleges mérgelődés helyét.
Hiába volt ott, ha eddig észre sem vettük! Olykor egészen különös összefüggésekre figyelhetünk fel a bennünket körülvevő tárgyak, jelképek, illetve az életünk és gondolataink, problémáink között. És akkor bizony belénk hasít a felismerés: milyen igaz a mondás: végig ott volt a megoldás a szemünk előtt!
Mennyi az esélye annak, hogy egy olyan emberrel sodorjon össze bennünket a szél, aki önzetlenül segít átbillenteni a megoldhatatlannak tűnő nehézségünkön, vagy olyat mond, ami új megvilágításba helyezi a dolgokat? Nos, az ember az ilyen helyzetekben nem esélyeket latolgat, hanem kapva kap az alkalmon, és mosoly terül végig az arcán. Egy ilyen „véletlen” új szemléletmódot hozhat az életbe.
Véletlenek egész sora kell ahhoz, hogy egy adott nehézség megoldódjon, és láss csodát: megtörténik! Ha nem mi éljük át, talán el sem hisszük! S ha elfogadtuk, utána elgondolkodunk: hogy történhetett mindez, ki segített felülről?!
Pokollá tudja tenni az ember életét, ha meg akar felelni a másik elvárásainak. Azoknak az elvárásoknak, melyek olykor túl magasak, rengeteg van belőlük, ráadásul... Ráadásul lehet, hogy nem is valósak! Vajon hány olyan vélt elvárásnak próbálunk megfelelni, amik nem is léteznek, csak mi beszéltük be azokat magunknak, és most nyögünk a terhe alatt! Egy ilyen gondolat, egy ilyen felismerés fontos beszélgetésekre sarkallhat! Érdemes tisztázni, mi az, amit a másik elvár tőlünk, mi az, amit mi várunk el a másiktól. Sőt, mi az, amit mi várunk el önmagunktól!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre