7 mítosz a boldogságról, amit jobb lenne elfelejteni

Mi a boldogság? Mitől leszünk boldogok? Mit kell tennünk annak érdekében, hogy elégedettek legyünk? A boldogság talán azon dolgok egyike, amit az emberek örökké kerestek, és keresni is fognak életük során. Az, hogy mitől lesz valaki boldog, olyasmi, amire talán a legnehezebb biztos választ találni, de jó pár olyan feltétel akad, amit sokan már-már a boldog élet kötelező elemének tartanak: házasság, gyerekek, sikeres szakma, gazdagság… Mégis, ha a szerencse folytán minden összejön, a várva várt elégedettség sokszor mégis elmarad.

A Psychology Today hét olyan mítoszt számolt fel a boldogságról, melyeket jobb lenne most már végleg elfelejteni.

1. „Boldog leszek, ha a összeházasodom a megfelelő emberrel!”

Az egyik legelterjedtebb mítosz a boldogságról az az elképzelés, hogy akkor leszünk boldogok, ha megtaláljuk a tökéletes, romantikus partnert és kimondjuk a boldogító igent. A probléma viszont az, hogy a házasság – még ha kezdetben tökéletesen kielégítőnek is tűnt – nem tesz minket olyan intenzíven boldoggá (vagy olyan hosszú időre), mint ahogy azt hisszük.
Tanulmányok azt mutatják, hogy a házasságból származó boldogság átlagosan két évig tart. Sajnos amikor ez a két év letelik, és a cél, hogy megtaláljuk az ideális partnert, nem tett minket annyira boldoggá, mint vártuk, gyakran úgy érezzük, valami nincs rendben velünk.

2. „Nem tudok boldog lenni, ha a kapcsolatom tönkrement.”
Amikor egy kapcsolat tönkremegy, azt gyakran túldramatizáljuk. A válástól való félelem különösen intenzív: úgy érezzük, soha többé nem lehetünk boldogok, az élet, amit már ismerünk, most örökre véget ér… Az emberek azonban rendkívül rugalmasak, és a kutatások azt mutatják, hogy leginkább a válás előtti években vagyunk boldogtalanok. Közel négy évvel egy rossz házasság felbomlása után az emberek általában sokkal boldogabbak lesznek, mint addig bármikor.

3. „Szükségem van egy partnerre ahhoz, hogy boldog legyek.”
Sokan biztosak abban, hogy ha nincs párjuk, az örök nyomorúságra kárhoztatja őket. Számos tanulmány ellenben azt mutatja, hogy az egyedülállók semmivel sem kevésbé boldogok, mint a házasságban élő emberek.
Sajnos ebben a mítoszban hinni nagyon mérgező lehet: ha nem ismerjük fel a rugalmasság erejét és a szingliség előnyeit (például azt, hogy több időt tölthetünk így a barátokkal), könnyen belesodródhatunk akár rossz párkapcsolatokba is.

4. „Az álommunkám boldoggá tesz majd!”
Ennek a boldogságmítosznak a gyökere az a tévhit, hogy bár most nem vagyunk boldogok, biztosan boldogok leszünk, ha megkapjuk álmaink állását. A problémát az jelentheti, amikor egy tökéletesnek tűnő állás megszerzése nem tesz olyan boldoggá minket, mint vártuk, és amikor ez a boldogság végül rövid életűnek bizonyul. Sajnos ha meg vagyunk győződve arról, hogy egy bizonyos fajta munkának boldoggá kéne tennie minket (és mégsem tesz), akkor az azt eredményezheti, hogy eldobunk magunktól egy egyébként teljesen jó munkát.

5. „Boldog leszek, ha majd gazdag és sikeres leszek!”

Sokan azt hisszük, hogy ha most nem vagyunk boldogok, akkor majd boldogok leszünk, amikor végre elértük a kívánt jólétet és sikert. Ha azonban ez a boldogság megfoghatatlannak vagy rövid életűnek bizonyul, vegyes érzelmeket, lehangoltságot, akár még depressziót is átélhetünk. Ha – legalábbis papíron – sok mindent elértünk abból, amit mindig is el akartunk érni, akkor az élet unalmassá, sőt üressé válhat. Már nincs mire várnunk.

6. „Soha nem fogok felépülni ebből a betegségből.”
Amikor az egészségünkkel kapcsolatos legrosszabb félelmeink bekövetkeznek, nem tudjuk elképzelni, hogy túljutunk a teljes kétségbeesés szakaszán. Lehetetlennek tűnik, hogy újra átéljük a boldogságot. Ugyanakkor, ha megváltoztatjuk a hozzáállásunkat, az az állapotunk eredményét is pozitívan befolyásolhatja – ezt már több tanulmány is bizonyította. Ergo, az egész életünket megváltoztathatjuk azáltal, ha a hozzáállásunkon változtatunk.

7. „Életem legjobb évei már véget értek.”
Legyen szó fiatalokról, középkorúakról vagy idősekről, a többségünk úgy gondolja, hogy a boldogság az életkorral csökken, egészen addig, amíg el nem érjük azt a pontot, amikor az életünket már csak a szomorúság és veszteség jellemzi. Így meglepődhetünk, amikor megtudjuk, amit a kutatások határozottan megerősítenek, hogy sokan közülünk nem is állhatnak messzebb az igazságtól, amikor arra a következtetésre jutnak, hogy a legszebb éveik már rég mögöttük vannak. Az idősebbek valójában boldogabbak és elégedettebbek az életükkel, mint a fiatalok; több pozitív és kevesebb negatív érzelmet élnek át, érzelmi élményük stabilabb és kevésbé érzékenyek a napi negativitás és stressz viszontagságaira.

Bár még mindig nem tisztázott, hogy pontosan mikor következik be a jólét csúcspontja – három közelmúltbeli tanulmány kimutatta, hogy a pozitív érzelmi élmények csúcsa 64, 65, illetve 79 éves korban következett be –, az nagyon is világos, hogy a fiatalság és a fiatal felnőttkor nem az élet legnaposabb időszaka. Hogy miért van ez? Azért, mert amikor elkezdjük felismerni, hogy a hátralévő éveink száma egyre korlátozottabb, alapjaiban változtatjuk meg életszemléletünket: egyre inkább a jelenre ügyelünk és az igazán fontos dolgokra. Bizonyos értelemben tehát érzelmileg bölcsebbek leszünk, ahogy öregszünk.