Íme egy tanulságos esti mese nem csak gyerekeknek

Egy vidéki tanyán egy istállóban éltek a lovak és velük egy nagy egércsalád. Bátor a kiscsikó és Erik a kisegér nagyon jó barátok voltak. Egy nap, mikor Bátor békésen legelészett, odament hozzá Erik. - Mit szólnál, ha a hátadra ugranék és elmennénk a közeli erdőbe játszani a nyuszikkal és a sünikkel? - kérdezte Erik. – Jó, szólok anyának, és ha elenged, akkor mehetünk - mondta Bátor, aki néhány perc múlva nyargalva tért vissza. Mikor odaértek az erdő szélére boldogan köszöntötték az erdei állatokat. - Játszunk bújócskát - kiáltotta az egyik tapsifüles, amibe a többség bele is egyezett, de Bátor tudta, hogy ő ehhez túl nagy. Estefele hazaindultak, Erik felpattant Bátor hátára. - Olyan jó lenne, ha én is ilyen pici lehetnék, mint te. Akkor nekem is szuperül menne a bújócska - szipogott Bátor. - Nahát, ez furcsa - simogatta meg őt Erik. - Én a legtöbbször pont olyan nagy szeretnék lenni, mint te - mondta a kisegér. - Hát, mindenesetre jó azt hallani, hogy aki kicsi, szeretne néha nagy lenni, és aki nagy, szeretne néha kicsi lenni - nevetett a kiscsikó.