Segítség, leblokkolt az agyam, nem tudom, hol parkoltam! – Ez már a korai demencia?

Az agyban tárolt túl sok emlékkép, adat, információ miatti zavar okolható a pillanatnyi blokkért – legalábbis erre a következtetésre jutottak legújabb kutatási eredményeik alapján az agyi működés folyamatait elemző kanadai szakértők.

Sok az infó, nehezebb a szelektálás

Ha a lefagyást úgy vesszük, mint egy belső eredetű blokkot, és nem a külső tényezők hatására kialakult állapotot, akkor az a régi elmélet megdőlni látszik, amely szerint a korosodás során eltompult, „elszegényedett memória” alakul ki: vagyis a felnőttek emlékezete a fiatalokéhoz képest kevesebb információt hordoz. Az is lehetséges, hogy inkább arról van szó, hogy az idősebb felnőttek túl sok asszociációt hoznak létre az egyes információk között. A fiatalokkal összehasonlítva az egészséges idősebbek (korukat egy tanulmány 60–85 év közé teszi) túl sok infót dolgoznak fel, majd tárolnak, ami nagy eséllyel idéz elő nehézséget az azonnali kapcsolásnál. Vagyis ilyenkor nem lehet olyan könnyű félretolni a nem odatartozó információt. Tehát nem arról van szó, hogy az idősebbeknél nincs elegendő „tárhely” az adatok számára, inkább az okozhat gondot, hogy túl sok az információ, ami akadályozza annak a felidézését, amire emlékezni próbál.

Kanyargósabb az út a konkrét emlékképig

A mindennapokban megélt felejtés nagy részben nem azért áll elő, mert képtelenek vagyunk új emlékeket kialakítani, hanem azért, mert amikor éppen szükségünk volna rá, nem találjuk azt, amit keresünk – vélik a kaliforniai idegtudósok. Bármilyen életkorban megtapasztalhatjuk például azt, hogy nem megy név felidézése, vagy sehogy se jövünk rá, hová tettük a kulcsot, majd az infó később magától beugrik. Ennek az lehet az oka, hogy sok a hasonló emlék az összes emberről, akivel nemrégiben találkoztunk, vagy az összes olyan helyről, ahová letehettük a kulcsot. Nehezebb egy információelemre fókuszálni, mert a nem odatartozó tudattartalom ugyanabban a memóriaábrázolásban található, mint amelyikben a célinfó van. A belső útvonalkeresés, az információig való navigáció válik egyre nehezebbé – főleg idősebb korban –, amikor rengeteg az információs inger, hiszen ilyenkor jóval nehezebb félretolni az irreleváns tudnivalókat.

Hol parkoltam?

Vezetés közben gyakran kapcsolunk „robotpilótára”, és elfelejtjük, hogy a munkahelyünkön vagy a pláza parkolójában hol is hagytuk a kocsit, vagy hogyan is értünk haza, mert kiestek az út elemei. Nyugi, nincs baj! A rendszeresen végzett cselekvések idővel információs csomagokként elraktározódnak az agyban, és automatikus utasításként működnek, ha a cselekvés ismétlődik. Normális körülmények között az emberben a pillanatnak és a helyzetnek megfelelő módon öntudatlanul megjelennek ezek az utasítások a hasonló feladatok elvégzésére. Szerencsére úgy vagyunk „bekötve”, hogy ha megszokott útvonalon vezetés közben egy szokatlan helyzet adódik, az agy visszakapcsol, hogy tudatosan kikerülhessük a veszélyt.

Hogy is hívnak téged?

Amikor nem ugrik be egy-egy ismerős neve a bemutatásnál, akkor az is lehet, hogy csupán egy apró sokk a hibás a blokkért. A zavar, hogy nem tudjuk, hogyan kezeljünk egy váratlan szituációt, megbolygathatja az egyértelmű információ áramlását. A rossz hír az, hogy ha ezt az esetet megalázónak érezzük, akkor bármilyen hasonló szituáció újból zavartsághoz vezethet és újra és újra megtörténhet, hogy leblokkol az agyunk. Ez a lámpaláz hétköznapi megfelelője, ugyanúgy is kell kezelni, mintha a színpadra állnánk: előre mondjuk el magunkban a „szöveget”, ha tudjuk, hogy ismerősöket kell bemutatni egymásnak.

A női és a férfiagy

A férfiaknak elég egyszer elvezetniük valahova, és emlékeznek az útvonalra hónapokkal később is. A nők pedig van úgy, hogy eltévednek még a szülővárosukban is, ha letérnek a megszokott útvonalról. Ennek az az oka, hogy más egyéb területekkel együtt főképp a jobb oldali fali lebeny felel az útvonalak memorizálásáért. Ebben a férfiak jobb képességgel rendelkeznek. Ugyanakkor a nők például fejlettebbek az emberi érzelmek leolvasásában.