„Az automatából is vehet ki pénzt” – kiabálta a Körúton az erőszakosan kéregető női ruhás férfi – Videó!

„Az Erzsébet körúton, egy zebránál toppant elém a női ruhába öltözött férfi, rózsaszín tollboával a nyakán. Először azt mondta, hogy az utcán él a kisöccsével, és csak egy zsemlét vegyek nekik, mert nagyon éhesek. Összeszorult a szívem, hiszen egy kisfiúra gondoltam az elkeseredett hanghordozásából” – mesélte Anna, akinek az első reakciója az volt, hogy bevásárol a kisgyereknek és a női ruhás bátyjának.

„Még szégyelltem is magam, hogy csak bankkártya van nálam. Megkérdeztem, hogy hol a kisöccse? A szeme sem rebbent, az előtte sétáló, 25–28 év körüli, mokány, szakállas férfira mutatott, akit pár perccel a leszólítás előtt már láttam az utcán, ahogy a teraszon ülő fiatalokhoz lépett” – idézte fel Anna.

„A női ruhás rámutatott a szakállasra: „Ő az öcsém. Még csak 16 éves. Ő nem koldul, én vagyok az idősebb, én kéregetek.” Ekkor éreztem, hogy valami nem stimmel. Zavaros volt a sztori, kamu szagú az egész. Nekem is 16 éves a gyerekem, tudom, hogy néz ki egy ilyen korú kamasz. Megkérdeztem, hogy miért nem dolgoznak, hiszen rengeteg munkalehetőség van? „Holnap megyek egy lovardába, talán sikerül ott munkát kapni” – jött csípőből a válasz.

„Majd amikor azt mondtam, hogy sajnos nincs készpénzem, de veszek nekik ételt, akkor győzködni kezdett, hogy vegyek ki inkább készpénzt az automatából. Nagyon rosszul éreztem magam. A testbeszéde, az, amilyen közel jött hozzám, olyan érzést keltett bennem, mintha agresszívan szorítana be egyre jobban a sarokba. Amikor elmentem, még utánam szólt szemrehányóan: »Van a közelben automata!« Utólag esett le, hogy egy Örs vezér téri társaságban már láttam ezt a női ruhás alakot, akkor is leszólított valakit. Talán ott is ilyen lelki ráhatással próbálkozott” – mondta Anna, aki azért kereste meg a Metropolt a történetével, mert olvassa lapunkat, és szerette volna megtudni, hogy szerkesztőségünkben is ez a női ruhás férfi járt-e a társaival? Az általa mutatott fotók alapján egyértelmű, hogy ugyanarról van szó.

Ha adunk, ne ítélkezzünk

„Amikor adunk, akkor nem feladatunk ítélkezni és mérlegelni, hogy valóban rászoruló-e az illető” – magyarázta Márk, aki szociális segítőként dolgozik. „Nyilván pár forinttal nem oldjuk meg az életét a szerencsétlen sorsú embernek, de ha pénzt adunk, akkor azt már nem szabhatjuk meg, hogy mire költi: ételre, vagy egy üveg sörre? Az egyéni döntés, hogy adunk-e vagy sem, de akármi is a válasz, törekedjünk rá, hogy az emberi méltóságát ne sértsük meg annak, aki kér.”

Nehéz kapásból megítélni, hogy rászoruló kér-e segítséget

„A koldulás a nagyvárosokban nem idegen jelenség, de nem könnyű kapásból megítélni, hogy valóban rászorulóval van-e dolgunk” – magyarázta dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus. „Az adományozás lélektana arra épül, hogy vannak olyan élethelyzetek, amelyek minden embert megérintenek, együttérzést váltanak ki, és nem tudunk kivonódni. Beleéljük magunkat a segélykérő szerepébe, azonosulunk vele. Ilyenkor a segítségnyújtás automatikus reakció. A spekulánsok ezt használják ki: ők a közösség segítőkészségével visszaélve kéregetnek, anélkül, hogy rászorultak lennének. Ez tulajdonképpen már egyfajta manipulatív magatartás, hiszen például a nőknél a kisgyerek, a férfiaknál pedig az elvesztett munka emlegetése beindítja az együttérzést és nyitja a pénztárcát.”