Aranytapéta mögül nyílik a rejtett ajtó – Elképesztő titkokat rejt ez a budapesti palota

Nemcsak egy épületbe, hanem egy másik korba is belép az, aki a gyönyörű, pesti palota látogatója lesz. A falakon a tapéta aranyból van.



Megosztás
Szerző: Metropol
Létrehozva: 2025.03.30.
Módosítva: 2025.03.30.
arany Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest

Arany fala: ez az, ami először megragadja az ember tekintetét, amikor belép a Szabó Ervin Könyvtár régi épületrészébe. Ez nem csupán egy könyvtár, hanem egy életérzés.  A csillárok, faragott bútorok, nehéz drapériák látványa csak fokozza az időutazás hangulatát.

arany
Arany tapéta borítja a falakat (Fotó: Metropol)

A Szabó Ervin Könyvtár központi épülete valójában a Wenckheim-palota, amely a 19. század végén épült, és eredetileg a gazdag Wenckheim család otthona volt. Az a díszterem, amelyet ma is olvasóként használhatunk, valaha valódi bálteremként funkcionált, valószínűleg ezért került arany tapéta a falakra.

Az arany fal különös atmoszférát teremt (Fotó: Metropol)

A tapéta anyaga nem egyszerű textil vagy papír. A szóbeszéd szerint valódi aranyporkeverékkel készült, amelyet díszítőelemként használtak a korabeli arisztokráciánál. Egy restaurátor, aki évekkel ezelőtt vizsgálta az egyik falrészt, csak ennyit mondott.

Ami ott van, azt jobb, ha nem bolygatjuk.

Az arany borítás mögött ajtó lehet

Több városi legenda is kering arról, hogy az aranytapéta alatt valójában egy titkos ajtó húzódik. Egy bejárat, ami a palota alatti alagútrendszerhez vezet, vagy talán egy széfhez, amit a család soha nem ürített ki. Volt, aki szerint még a könyvtár dolgozói sem tudják, mi van a fal mögött, mások szerint pedig pontos térképet őriznek az alagsorban.
A városi legenda szerint több biztonsági őr is beszélt arról, hogy éjjel, amikor a termet takarítják, a tapéta fénye más, mint nappal. Mintha tompán pulzálna. 

Az épületet az 1889-es megnyitása óta az egyik legszebb palotaként tartották számon. Az építtető, Wenckheim Frigyes gróf halála után csupán másfél évtizedig maradt a család tulajdonában. 1919-ben kisajátították, előbb az asztalosok szakegylete, majd a Proletár Múzeum számára. Egy időre a megszálló román hadsereg foglalta el, majd politikai pártok, később újságírók és művészek klubja működött az épületben. A főváros a Fővárosi Könyvtár számára 1927-ben vette meg az épületet.

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás