Novák Katalin: „A család az nem egy rózsaszín történet, nem egy szirupos valami, amit a reklámokban lát az ember”

Igazi ünnepi olvasmány, lelki feltöltődést ígérő kötet született Novák Katalin szerkesztésében. A köztársasági elnök asszony személyesen kért fel ötven embert, házaspárt, hogy ossza meg gondolatait a családról az „... Ami a miénk” 2. – Ötvenen a családról című kiadványban, amit a két éve karácsonyra megjelent azonos című első kötet ihletett. Az 50 íráshoz – amelyek között „sámlis történetek” éppúgy szerepelnek, mint az ismert közéleti személyiségek őszinte vallomásai –, Novák Katalin egyesével írt ajánlót.

– így hangzik a teljes Simone Weil-idézet, amelyből a kötet címét választottuk. Azért olyan kedves nekem, mert számomra rendkívül kifejező. Mi jellemző ránk, emberekre? Először is, irigyeljük a másiktól, amije neki van. Aztán talán, ha ezért elszégyelljük magunkat, akkor már csak azt sajnáljuk, ami nekünk nincs. Ha ennél is továbbléptünk, akkor talán tudunk örülni annak, amink van, és ha még ennél is továbbmegyünk, akkor képesek vagyunk vágyakozni is az után, ami megadatott nekünk. Nem az után vágyakozunk, ami nincs, hanem örülünk, sőt vágyakozunk is arra, ami a miénk. Szerintem ha az ember eljut idáig, az a boldogság egyik kulcsa lehet” – tudtuk meg Novák Katalintól. A köztársasági elnök asszony azt is elárulta, milyen céllal hívta életre a családról szóló második kötetet.

„Nálunk még soha nem volt lágy a margarin a hűtőből kivéve”

„Fontos szempont volt, hogy megmutassuk, a család az nem egy rózsaszín történet. Nem egy szirupos valami, amit a reklámokban lát az ember. Hogy is néz ki az? Ott a reggelizőasztal megterítve, csillog-villog minden, mindenki mosolyog, senki nincs elkésve, minden összekészítve az induláshoz. Senki nem rohan, senki nem késik el, mindenki türelmes a másikhoz, és akkor még kiveszik az egyébként lágy margarint a hűtőből! Nem tudom, nekünk még soha nem volt lágy a hűtőből sebtiben kivéve, de hát a reklámban mindig az, amit rákennek a friss, ropogós kenyérre. Ez minden, csak nem az, ami egy normális családban egy átlagos napon megtörténik. Olyan embereket kértem a történeteik leírására, akik mernek a családi életük nem kizárólagosan az ideálhoz közelítő részéről is beszélni. Akik hajlandóak – azon túl, hogy a család az alfa és az ómega – megmutatni, hogy ez bizony egy göröngyös út, ahol a szépségek és a nehézségek együtt vannak” – mondta a háromgyermekes családanya. Novák Katalin hozzátette, a szerzők között szándékosan van nagycsaládos és olyan is, akinek nem adatott meg a gyermekáldás, de mégis fontos számára a család. Kifejtette, a közismert személyiségek és „sámlis történetek” hétköznapi hősei egyaránt példák.

Nem baj, ha nem lesz 5 fogás a karácsonyi vacsoránál

Az ünnepre hangolódással, karácsonnyal kapcsolatban Novák Katalin a rácsodálkozás örömére, a hálaadásra hívta fel a figyelmet.

„Ha rá tudunk csodálkozni arra a gazdagságra, ami megadatott nekünk, ami a miénk, akkor talán ebből az erőforrásból merítkezve képesek vagyunk arra is, hogy jusson azokra is az energiánkból, akiknek kevesebb jutott, és nincs honnan töltekezniük. Az ünnepi készülődésben többet érünk vele, ha nem lesz tökéletes a bejgli vagy nem lesz 5 fogás a karácsonyi vacsoránál, ha a sok mindent kapóknak nem adunk még egy pluszajándékot, hanem az időnkből áldozunk olyanoknak, akik most még az átlagosnál is nehezebb körülmények között élnek – akár fizikailag, akár lelkileg. Az ünnepek idején ez különösen érezhetővé válik. Ezt igyekszem magamra nézve is megvalósítani.”

„Ha ma Kárpátalján van ok a derűre, nekünk itt mi a kérdés?”

A háborús valóság az ünnepre is rávetíti árnyékát, ám a köztársasági elnök asszony azt is megvilágította, mi adhat reménységet.

„Közel két éve, hogy a szomszédunkban kitört a háború, és azóta a világ más részein is újabb harcok kezdődtek. Mégis, amikor most ott voltunk Ukrajnában, és együtt gyújtottuk meg az adventi gyertyát Zán Fábián Sándorral (a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, az ő írása is benne van a kötetben) és a kárpátaljai magyar közösség tagjaival, számomra elképesztő erőt adott, hogy mégis mennyi derű és egyakarás volt ott élőben is. Ha ma Kárpátalján van ok a derűre és van ok a reményre, van ok az összekapaszkodásra, akkor nekünk itt mi a kérdés?”

Testvérek egymás között

Az „... Ami a miénk” 2. – Ötvenen a családról című kötetben megosztja az olvasóval gondolatait dr. Novák Zoltán szülész-nőgyógyász, a köztársasági elnök testvére is. Az ő írása elé tett ajánlóját így kezdi Novák Katalin.

„Szüleink elmesélése szerint kisbabakoromban a bátyámat egyszer rajtakapták, hogy lelkesen cipel engem a panellakás bejárati ajtaja felé. Amikor megkérdezték, hová igyekszik, ő azt mondta, hogy a »kukaledobóhoz« visz, mert kellene a kiságyam az ő Ági babájának.” Az ajánló befejező mondata pedig ez: „Büszke és hálás vagyok azért, hogy a bátyám húga lehetek.”

A báty, dr. Novák Zoltán írása végén mindenkit optimizmusra biztat, amit a szülészeti osztályon, vagy akár az onkológián szerzett tapasztalataira alapoz:

„Nekünk, férfiaknak nem adatott meg az élet adásának csodája, de nekünk, orvosoknak megadatott az a lehetőség, hogy tanúi lehessünk azon mindennapi csodáknak, amelyek sokszor a kórház ódon falai mögött történnek meg. Azt halljuk mindenütt, hogy önző, individualista társadalomban élünk, ahol az egyén mindent a saját hasznára optimalizál, és nem törődik a környezetével és a közösségével. Kedves Olvasó, kérlek, hidd el nekem, ez nem így van! És ahhoz, hogy ezt lássuk, még a repülőtérig sem kell elmenni: elég csak egy szülészet vagy egy onkológiai osztály zsúfolt várójába bekukkantani.”