Kárpátalján százával tárolják hűtővagonokban az elesett katonák holttestét, a magyar határtól alig néhány száz méterre

A temetések kérdését ugyanis a legsúlyosabb politikai kérdésként kezeli Zelenszkij elnök háborús propagandát irányító csapata. Még azt is szabályozzák, hogy a halálhírről mikor, milyen ütemben értesülnek a hozzátartozók, de gondosan beosztják az egy napra eső, engedélyezett temetések számát is. Nyilvánvalóan az egyre tömegesebb emberveszteségek miatti pániktól, a hozzátartozók kétségbeesésétől, a polgári és katonai hangulat még inkább drámai megromlásától tartanak.
Ezért van szükség a speciális hűtővagonokra, amelyek közül most egy a magyar határtól alig néhány száz méterre áll, a legszigorúbb katonai őrizet alatt. Ezeket a speciális járműveket a külföldi katonai segítségnyújtás címén néhány hónapja kapta Ukrajna, illetve vannak saját fejlesztésű halottszállító hűtőkocsijaik is.
Az eddig napvilágra került információk szerint egy-egy ilyen halottszállító vagon 50 tonna teherbírású, azaz egyenként hozzávetőleg 500 holttest tárolására képes. Eddig egyedül az Al-Jazeera televíziónak engedték meg az ukránok, hogy bemutasson egy ilyen hűtővagont, de persze csak akkor, amikor orosz katonák holttestét szállította. 
 

Kárpátalján napi legfeljebb négy-öt holttestet emelnek ki a hűtővagonokból, nem mindig elhalálozási sorrendben. Politikai, nemzetiségi okokat, az elhunytak életkorát is figyelembe véve engedélyezik a temetéseket.

Ukrajnában a háborús veszteségek szigorú hadititoknak számítanak, hivatalos információkat csak ritkán hoznak nyilvánosságra. Aki a szabályt bármilyen módon megszegi, akár egy közösségi média-bejegyzéssel, börtönbüntetésre számíthat.
 

Hivatalos adat híján természetesen régiókra vagy nemzetiségekre vonatkozóan sincsenek statisztikák. Így arról sem lehet tudni, hogy eddig hány kárpátaljai, azon belül is hány magyar áldozta életét. Viktor Mikita kárpátaljai katonai kormányzó már nyáron „több száz” térségbeli hősi halottról beszélt. Nem telik el nap, hogy a kárpátaljai sajtó ne adjon hírt néhány halálesetről (és ezek csak az ismert adatok), ez alapján az elesettek száma a háború első évéhez közeledve már az ezret is bőven meghaladta. A sorozás alól pedig nem kivételek a helyi magyarok sem, akiknek aránya a háború előtt 10-15 százalékos volt a térségben. A Kárpáti Igaz Szó című lap januári cikke szerint Kuti László ungvári konzul tizenkét magyar vagy magyar kötődésű katona elestét említette (a magyar Külügyminisztérium minden magyar áldozat családját anyagilag támogatja), ugyanakkor más becslések szerint már inkább százhoz közelíthet a számuk.

Az biztos, hogy a legtöbb magyar a munkácsi 128. hegyivadászdandárban szolgál, amelyet rendre éppen a leghevesebb harcoknál vetnek be. Aggodalomra ad okot, hogy – részben megerősített – orosz híradások szerint nemrégiben a kelet-ukrajnai Szoledar ostrománál a 128. dandárt „szétverték”. Az oroszok állítása szerint az ukránok vesztesége 20-25 ezres volt a csatában; ez valószínűtlen, hiszen egy ilyen – szó szerint – vérfürdő katasztrofális hadi következményekkel járna, amelynek nem látszanak a jelei.

Ettől függetlenül az viszont bizonyos, hogy mindkét fél irtózatos, valószínűleg sebesültekkel együtt akár a tízezres nagyságrendhez közelítő véráldozatot hozott. Ezt megerősíti az is, hogy állítólag a munkácsi 128. hegyivadászdandárt végre kivonták a frontvonalról.

Sokan értetlenül állnak az előtt, miért mindig a kárpátaljai alakulatokat küldik a leghevesebb harcokba.

Így volt ez már korábban is: a 128. dandár súlyos veszteségeket – köztük igazoltan magyarokat – szenvedett 2015-ben a hírhedt debalcevei katlanban. A háború kirobbanása óta most is ott harcolnak a legvéresebb ütközetekben, előbb Herszonnál, majd a bahmuti és szoledari „húsdarálóban”. Ez részben indokolható különleges kiképzésükkel, és hogy még az oroszok is az egyik legütőképesebb alakulatként tartják őket számon. Mások szerint viszont az is szerepet játszhat ebben, hogy az ukrán hadvezetés a nemzeti kisebbségekkel feltöltött alakulatokat szívesebben küldi a frontvonalba.