Megörökölt gyalázat: nem is tudom, hogy lehetett ezt túlélni! – Itt az előzetes, este a tv-ben a teljes film!

Elkészült Skrabski Fruzsina Megörökölt gyalázat című filmje, amelyet február 22-én, hamvazószerdán 22.05-kor mutat be a Magyar Televízió az M5-ön. A Skrabski Fruzsina és Kiss Sándor rendezte film az Elhallgatott gyalázat folytatása, amelyben a megerőszakolt nők gyermekei, unokái mesélnek a szovjet katonáktól elszenvedett traumákról.

Az Elhallgatott gyalázat a szovjet katonák magyar nőkkel szembeni brutalitásáról szól, ennek folytatásaként készült el a Megörökölt gyalázat. Pintér Jolán, a Gulág Alapítvány vezetője, édesanyját 16 évesen a Budapest Bartók Béla út 1. szám alatti pincéből vitték el, és erőszakolták meg a szovjet katonák, majd egy évvel később ugyanide azért kopogtattak be hozzá, hogy elvigyék a Gulágra.

„Nem is tudom, hogy lehetett ezt túlélni 16 évesen úgy, hogy sehova nem fordulhat az ember, senkitől nem kérhet segítséget – sem fizikailag, sem lelkileg. Van egy Goethe-idézet: »Nem az a fájdalom, amitől könnyes a szem, hanem amit egy életen át hordunk mosolyogva, csendesen« – ez annyira igaz az anyukámra” – mesélte Pintér Jolán, Rohr Magdolna és Pintér Károly gyermeke, akinek szüleit 1960-ban rehabilitálták ugyan a kommunisták, de 1990-ig csak megtűrt elemei voltak a társadalomnak. Szülei halála után Pintér Jolán viszi tovább az örökséget, minden igyekezetével azon van, hogy a múlt megismerhetővé váljon a jövő generációja számára.

„Anyukám törte meg ezt a borzasztó csendet a nyilvánosság előtt, és csak a rendszerváltozás után kezdtek beszélni róla, hogy megerőszakoltak nőket. Sára Sándor filmjében ő elmondta ezt magáról, és én is abból tudtam meg ezt az egészet” – mondta Jolán, aki felidézte édesanyja tragédiáját, azt a traumát, amellyel a gyermeknek és az unokáknak is, minden leszármazottnak meg kell birkóznia.

A Bartók Béla út 1. szám alatt levitték őket a pincébe, onnan az oroszok kiemelték, és megerőszakolták. Sokat gondolkodtam, milyen lehetett az a lelkiállapot, amikor ezután körülbelül 1 évvel az oroszok újra bekopogtak, és megint elvitték, ezúttal a Gulágra 10 év kényszermunkára – koholt vádakkal. Nem elég, ami először történt, de hogy ez kétszer is megtörténik valaki életében. A 17. születésnapját december 24-én már a Gulágon töltötte.

Ha Sztálin nem hal meg, Rohr Magdolnának mind a 10 évet le kellett volna tölteni a Gulágon, és utána is csak ott telepedhetett volna le – többezer kilométerre a szülőhazájától. Így „csak” 9 és fél lett a büntetésből, amit semmiért kapott.

„A Gulág táboraiban egy darabig együtt voltak a köztörvényesekkel. Az valami szörnyű volt, mert a köztörvényesek elkártyázták a nőket. Ők dolgozni nem mentek ki, nem is merték az őrök sem bolygatni őket. Azt játszották, hogy kinéztek egy nőt, és megállapodtak, hogy aki nyeri a partit, azé a nő. Nem volt mese” – idézte fel az első kézből tudott tényeket Jolán, aki a történtek ellenére a szerencse gyermekének tartja magát. Rohr Magdolna 26 éves volt – éppen 10 évvel a nemi erőszak után –, amikor lánya, Jolán megszületett.

„Az, hogy én megszülettem, az maga a csoda. Tíz év nélkülözés és sanyargatás után megfogantam, és édesanyám világra hozott. A szüleim a hazaúton ismerkedtek meg, mindketten Gulág-rabok voltak – mindketten ártatlanul meghurcolva egy életen át” – tudtuk meg a nagyon derűs-erős asszonytól, akinek egy lánya és egy fia van, sőt a fiú részéről már 2 unoka is.

„Nekem az a természetes, hogy mindennek örülni kell, és hálásnak lenni, mindig és mindenütt észrevenni, hogy mi a szép. Az a csodálatos, hogy már az unokáim is ilyenek.”